„Valahogy mindig is a vonalak érdekeltek és kiskoromban azt gondoltam, hogy rajzfilmes leszek, de ez még abszolút tervben van”
Juli személyében megismertem egy olyan művész lelket, aki képes az alkotásaival hatni minden emberre. Én eredetileg egy workshopra ültem be, ahol „hasznos portrékat” alkottunk. Ezek kis babák, amiket egy szeretett emberről készítesz és mindig veled marad. Juli művészterapeuta is, elmondta; ez eredetileg gyerekeknek készült, hogy az anyukájuk nélkül könnyebb legyen az oviba járás például.
Magyar szakra ment, hiszen a lelkiség többet jelent számára, mint másoknak. Gondoljunk bele hány ember vizsgálja meg a személyiségünket mielőtt lerajzol és papírra vet. Ott vannak a mi vonalaink, a mi személyiségünk néha egyszerű, szórakoztató, néha kissé komolyabb alkotásban.
„Úgy gondolom, az én generációmat nagyban meghatározza a rajzfilmek világa és igen gondolkodom az animáción is, de úgy érzem, hogy a munkáim álló képként is megállják a helyüket. Próbálok történetet mesélni…”
Nagyon különbözőek vagyunk, rengeteg karakter is van, Ezek a rajzok pedig szerethetővé is teszik számunkra a személyeket.
„Ezek az Üveg tigris figurák, azért vannak a kiállításon, hogy megmutassák, ez egy olyan film, amit rajongásig a karakterek miatt szeretünk. Akiktől a való életben talán kicsit odébb húzódnánk.”
Ezért van a portré kiállítás is. Szerette volna felhívni a figyelmet a karakter, személyiség fontosságára. Ez nem egy lehetőség, amivel lehet sugározni, hanem ez az igazság. El kell fogadnunk milyenek is vagyunk. Ezzel alakítunk másokat, és mások is minket. Ezért jó tükrök lehet nekünk Juli portréi.
Én sajnálom, hogy ritkán vagy nem is tart workshopokat ilyen eseményeken kívül. Szerintem érdemes lenne őt több embernek meghallgatnia és látnia. Ez nem csak elvont szeleburdi dolog, hanem tényleg a művészetnek az a rétege, ami egy tükör. Belenézel és látod magad. Remélem találkozom még hasonlókkal, mint Juli.
