“Ne féljetek, magyarok, itt vannak a cigányok!” – egy erdélyi cigányember szomorú története

0
Szomorú sors jutott annak az erdélyi cigány embernek, akinek a marosvásárhelyi, románok által megtámadott magyarok tömegei köszönhetik életüket.

“Ne féljetek, magyarok, itt vannak a cigányok!”,

 
hangzott a felkiáltás, amellyel Puczi Béla a marosi cigányok élére állt és saját életét nem féltve a fekete csütörtök néven elhíresült marosvásárhelyi pogrom idején védte a magyarokat. És ha azt hinnénk, hogy ez valamikor régen történt, csalódnunk kell.
 

1990-ben, alig több mint három évtizede történt, hogy a határontúli erdélyi cigány kiállt a magyarokért.

 
Marosvásárhelytől nem messze egy kis faluban, Sáromberkén, 1948-ban született Puczi Béla. Szegény családban, idősebb gyerekként. Nagyapja még a híres felfedező, Teleki Sámuel családjának dolgozott, mint díszlovas. Anyja a földeken hajtotta az igát, apja kőműves volt – utóbbit szinte sosem látta, állandóan dolgozott. Béla kijárta az elemi iskolát és falujában az elsők között lett szakmunkás. Elismerték, nagyapja és anyja támogatta és tanulásra ösztönözte.
 
Felnőttként családot alapított, született négy gyermeke, de a béke és nyugalom időszaka 1990-ben véget ért számára.
 

A fekete csütörtök során tanúsított magatartásáért a román rendőrség több társával együtt elfogta, jó ideig kínozta, majd 9 hónapra börtönbe zárták.

 
A később rá kiszabott ítéletet – 1,6 év – nemzetközi nyomásra nem kellett letöltenie. Persze a család közben elszegényedett, mindenüket eladták, hogy valahogy megéljenek, végül a családfő Magyarországra költözött. Puczi itt évekig próbált menekültstátushoz jutni, amely végül 1992 májusában sikerült neki.
 

Erről ő jó egy évvel később, egy rendőri igazoltatás során értesült…

 
Természetesen az évek során szembe kellett néznie az általános megvetéssel, amellyel a cigányságnak általában; senkit nem érdekelt, hogy ki az a Puczi Béla és mit tett a határontúli magyarokért. Puczi végül hajléktalanként élte le élete utolsó évtizedét Budapesten, ahol 2009-ben hunyt el mélyszegénységben.
 
2017-ben merült fel, hogy a Nyugati pályaudvarnál – ahol sok időt töltött – elhelyeznének egy táblát az emlékére, de ezt a MÁV sokáig nem engedte. Végül 2017 decemberében került sor a tábla felavatására, majd 2021. április 8-án Puczi Béláról nevezték el a Nyugati tér pályaudvar felőli oldalát.
 
Meglehetősen szomorú, hogy egy ilyen múltú emberről is csak ott tud megemlékezni az utókor, ahol élete legnyomorúságosabb éveit volt kénytelen eltölteni.
 
Simon Anna
Facebook

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here

*

code

öt × 3 =