Messzi tengerekre, vasmacskával fogott kikötőkbe vezeti az olvasót a Császári és Királyi Haditengerészet – Matróznaplók című kiadvány, amelyet a szombathelyi Katonatörténeti Kiállításban mutattak be június 29-én. Három szerző, egyszerű tengerészek, három élményköteg a Monarchia flottáinak világából, az utazások során sok kaland, kemény munka, konfliktusok, tragédiák.
A 20. század magyar veszteségei az első világháborúval kezdődtek, az Osztrák Magyar Monarchia hadseregében sokan adták hősként az életüket, fájó a nagy világégésre visszagondolni. Eltelt száz év, három emberöltő, talán mostanra kevésbé erősek az érzelmi kötődések. A centenáriumon elindított megemlékezés sorozat része az is, hogy a város és a megye katonatörténetét feldolgozzuk. Külön köszönet ezért Jagadics Péter nyugállományú alezredesnek, aki sok mindent megtanított nekünk
– mondta a könyvbemutatón köszöntőjében dr. Puskás Tivadar polgármester, kiemelve, hogy egy olyan különleges múzeumban vagyunk, amelynek tárgyai padlások mélyéről, sufnikból, kamrákból kerültek elő. A közkincs gazdagodott azzal, hogy megjelent egy kötet a Monarchia haditengerészetéről, amely a kiegyezéskor, 1867-ben alakult, és a világ 6. legerősebb flottája lett.
A két korabeli naplót és egy visszaemlékezést tartalmazó kiadvány ötletgazdája Hideg István – akinek dédapjáé, Harmat Lajosé az első úti napló – magángyűjtő, a Vasi K.u.K Matrózok Hagyományőrző Egyesület vezetője képeket vetített eddigi kiállításaikról, karneváli megjelenéseikről, utazásaikról. Egy állandó Haditengerészeti Kiállítást is működtet, kézzel írott, korhű anyagaikból megismerhető a matrózok élete. Nemcsak Vas megyében, de az országban is egyedülállóak azzal, hogy haditengerészeti hagyományokat ápolnak. Az egyesület tagjai matróznak öltözve álltak díszsorfalat a rendezvényen, Kiss Lajos és Schönberger Zoltán első világháborús katonadalokat adtak elő.
A kötet tartalmáról Bálint Ferenc, a budapesti Hadtörténeti Múzeum főmuzeológusa beszélt, aki a szerkesztési munkában is részt vett, és hangsúlyozta:
Örömet okozott, hogy dolgozhattam rajta.
A három szöveg időben, térben egymást kiegészítve mutatja be a magyar haditengerészet vonatkozásait, a műfajból adódóan személyes hangvétellel.
Az első maróznapló Harmat Lajos toronylövegmesteré, amelyben tényszerűen leírja a velük történt eseményeket, élményeket, feladataikat, a tengerészek mindennapjait. A napló az S. M. S. Erzherzog Karl csatahajó 1908-as földközi-tengeri hajóútja során íródott, egyebek közt elmeséli, miként találkoztak a spanyol és a görög királlyal, de azt is, milyen volt egy matróz halála és temetése.
A második naplót Dóró Géza írnok vezette, aki 1912-ben írta le az S. M. S. Zrínyi Földközi-tengeri hajóútját. Veretes körmondatokban, részletgazdagon számol be az élményeikről, a tájról, a tengerről, egyebek közt a katonaszökevények begyűjtéséről, matrózgyilkosságról, dohány- és zsoldosztásról. A harmadik írás visszaemlékezés: Magyar Ferenc a szerencsétlenül járt Szent István csatahajón szolgált, túlélője volt a tragédiának, amit több mint húsz év múlva írt le, így dolgozva fel a traumát. Felidézi, miként próbálták megmenteni a süllyedő hajót és az emberek életét, de nem mindenkit sikerült, 4 tiszt és 85 főnyi legénység odaveszett, a torpedónaszádok 32 tisztet és 945 fő legénységet tudtak megmenteni. Írása szülővárosának lapjában, a Vasvári Újságban jelent meg először 1938-ban.
Merklin Tímea
(cikk/fotó)
