Mint ismeretes nemrégiben zajlott Európa leghosszabb tókerülő versenye a 54. Kékszalag Raiffeisen Nagydíj. Mutatjuk, milyen volt résztvevőként!


Előkészületek

Épphogy, de rekorddöntés született az idén a Fifty-Fifty a 7 óra 13 perc 21 másodperces idejével 36 másodperccel megdöntötte a 2014-es rekordját. Ez a hajó és versenytársai eszméletlen sebességgel kerülik meg a magyar tengert, a legtöbb vitorlázó ennél hosszabb versenyre számíthat.

Éppen ezért egy 20-30 órás kikötés nélküli folyamatos menet komoly előkészületeket igényel. Fel kell készíteni a hajót technikailag a hosszú útra, a bejáratott legénységet életre hívni avagy kellő tudású és létszámú embert kell összegyűjteni. Nem beszélve a csapat ellátmányáról, ami megdöbbentő méreteket ölt.

Nem árt ha működik…

A szezon elején még a parton fektetve felszereltük a megfelelő fényeket az árbóc csúcsára. Ennek ellenére sajnos mégsem világítottak… Viszont a versenyen éjjel kötelező ezek használata így nem volt mit tenni, valakinek fel kellett másznia megszerelni.

Szép a kilátás fentről!

Rám esett a választás mondván én vagyok a legkönnyebb és nincsen tériszonyom. Felkaptam a beülőt és a nagyvitorla felhúzó kötelével felcsörlőztek a többiek 10 méter magasra. Beletelt egy órába míg egy teszterrel megtaláltam, hol szakadt meg az áram útja és kicseréltem mindkét lámpa csatlakozóját. Érdekes élmény a magasban szerelni, de mindenesetre jó volt lejönni.

Ellátmány

Ismeretes, hogy a savanyú káposzta megoldást nyújtott a 18. század elejétől a skorbutban gyakran szenvedő tengerészeknek. Eszméletlen áron kelnek el aukciókon az elsűllyedt hajóroncsokból felhozott borok és pezsgők.

Napi 5 zsemle, 3 liter folyadék és édesség volt a fejadag. Ez négy főnek három napra, 40 zsemlét és 36 liter folyadékot jelent. Fontos, hogy a szendvics tápláló legyen ezért bőven bevásároltunk kolbászból, sajtból, tömlőssajtból uborkából és paprikából. Ezek könnyen porciózhatóak és a megdőlt hajóban is könnyen, gyorsan elkészíthetőek. Édességből a száraz kekszek voltak a befutók, nehogy megolvadjanak.

Italok nagy részét szénsavmentes víz és szörp tette ki, ezt egészítette ki a szigorúan híg fröccs.

Érdekességképpen a gáztűzhelyes hajókon kolbászokat is készítettek, kikötői legendák szerint pedig egy borászatok által szponzorált hajó 40 palack borral a fedélzetén indult el. A top csapatok jellemzően előre elkészített szendvicseket és energiaszeleteket visznek magukkal, nekik elég kb. 10 órás útra felkészülniük.

Akik kétszer kerülnek

Nyugati medencében lakó hajókat fel kell juttatni Balatonfüredre a rajtra. Ez azt jelentette, hogy szerda este a szerelések és a bevásárlás után ki is hajóztunk. Legénységünk családunkból és közeli jóbarátunk családjából állt, két felnőttel és két ifjú legénnyel. Nincs mese oda kellett érni, így egész éjjel mentünk reggel 7 körül be is értünk az újonnan átadott Kékszalag Portba.

Szerdán egy fontos dolga van minden még minden egységnek, mégpedig átvenni a rajtcsomagokat a füredi Anna Nagyszálló dísztermében. Ebben a csomagban adják át a Balaton kékszalagját, a hajóra kötelezően felragasztandó rajtszámos matricát a pólókat és mindenféle támogató reklámjait.

Szép hagyomány

Rajt

Csütörtök reggel korán kelt a csapat elmentünk boltba friss zsemléért. A kilenc órás rajthoz egy órával előbb ki kell hajózni, meg kell keresni a rajtvonalat pontosan és kitalálni, hogy melyik végéről érdemes rajtolnia a szél függvényében. Mi az északi végét választottuk a szélirány miatt. A rajt előtt 10, 5 és 1 perccel meghatározott kódlobogókat húznak fel a rendező hajóra és lövések dördülnek el. Emellett VHF rádión is közlik az információkat.

Nemere II., a Balaton egyik legnagyobb vitorláshajója.

Eldördült a rajtlövés és ráfordultunk a kenesei bója szögére. Felhúztuk a hátszélvitorlát (spinakkert) és szépen elcsobogtunk a nyugati hátszéllel.

Érezhető a sebességkülönbség a mi csobogásunkhoz képest…

Néhol van néhol nincs

Két óra alatt a kenesei bójánál is voltunk, ahol felkanyarodott a szél a löszfal fölé, így ott mindenki megállt.

Lógnak a vitorlák, mindenki áll

Idegőrlő 40 perc volt, hiszen sebesség nélkül kormányozni sem lehet. Teljes fordulás, irány Siófok, de ahhoz már széllel szembe kell menni. Elkezdődött a cirkálás, vagyis cikkcakkban a szél felé vitorlázás. Ilyenkor jóval több utat kell megtenni mint az egyenes, de ez az egyetlen módszer.

Szeljük a habokat!

Délután negyed négy körül haladtunk át a Tihanyi-szoroson, nem sokkal később már jött is szembe a Fifty-Fifty száguldva rekorddöntés felé. Számolgattuk, hogy nagyon szoros lesz a rekordöntés.

A kék szalagunk, felette a kötelező versenylobogó

Egy kicsit javult a szél iránya Keszthely felé, de továbbra is cirkálnunk kellett. Lestük a vízfelszínt, hogy délen vagy északon van-e jobb szél, néztük a többieket a nyomkövetőn és jókat beszélgettünk. Csodálatos a naplemente a vízről, főleg a Balatoni hegyekkel karöltve.

Balatongyörök kritikus pont mert ott kezdődik a Keszthelyi öböl, ahol mindig más szélviszonyok uralkodnak. Idén épp nem volt szél, meg is állt a mezőny előttünk. Mi is belefutottunk este 9-re, jöhetett a következő ácsorgás és szélkeresés. Ebben fáradtam el és dőltem le aludni 11-kor.

0,0 csomó várjuk a szelet

A beosztás szerint 2-kor keltem… volna ha előtte tíz perccel nem arra ébredek, hogy lefordulok az ágyról. És nem azért mert olyan nyugtalanul aludtam volna, hanem mert megérkezett a szél. Nagyon jó, van mivel menni! Magamra kaptam néhány plusz ruhát és kimentem a többiekhez. Közben megtudtam, hogy vettük a keszthelyi bóját, amíg lent húztam a lóbőrt a kabinban. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a kis szélre szánt nagyméretű orrvitorla túl nagy felület és már a sebesség rovására megy a hajó dőlése, le kell cserélni a kisebbikre.

Ez az én feladaton szokott lenni, így volt most is. Ez az úgynevezett vordeck feladatkör (vitorlázásban itthon nagyon gyakoriak a német jövevényszavak), minden amihez az árbóc elé kell menni. Szóval 15 perccel az ébredésem után már a korlát nélküli hajó orrában húztam le az orrvitorlát és csatoltam be a kisebb vitorla szemeit az acélsodronyba. Mindeközben persze nem kéne vízbe esni, mert hiába a stabil úszástudás és a mentőmellény, hullámzásban és sötétben nehéz megtalálni a bajba esettet. Végtére sikerült lecserélni és hasítottuk tovább a habokat Tihany felé.

Csodálatos látvány a sok kis lámpa szerteszét a vízen

Cseles volt a szél mert ő is megfordult így megint nem tudtunk egyenesen jó irányba haladni, olykor olyan irányba is kell ilyenkor haladni amivel valójában messzebb kerülsz a célodtól.

Égitestcsere

A kékszalagot mindig a nyári napforduló utáni első holdtölte környékén szervezik meg, így éjjel meglepően sok fényt nyújt a Hold.

Ahogy pirkadt keleten az égbolt, úgy közeledtünk mi is a Tihanyi-szoros felé. Nagy reménnyel számoltuk, hogy ha kitart ez a jó szél akkor sikerülhet 24 óra alatt befutni.

Túl egyszerű lett volna ilyen simán befutni, ezért a természet kevert még egyet a kártyákon. Az Észak—Nyugati szelet pont leárnyékolja a tihanyi Öreg-hegy a szoroson való áthaladáskor. Nem elég, hogy nem volt szél, ami jönni készült az is hegyet megkerülve szembe jött. Így hát mind a 30-40 hajó egymás mellett próbált cikk-cakkban átjutni a kompok között.

Végül csak sikerült és ráfordulhattunk a célvonalra. A befutó előtti pozíciók elcsípéséért nagy harc folyt az egymást keresztező hajók sorba kérték ki az útjogukat. Versenyen is a Hajózási Szabályzat érvényes, miszerint a jobbról szelet kapó hajónak és azonos csapáson pedig az élesebb (széllel kisebb szöget bezáró) hajónak van elsőbbsége, útjoga. A vitorlák miatt megeshet, hogy nem látják a versenyzők a másik hajót ilyenkor kiáltással szokás jelezni.

Befutó

Két rendezőmotoros között kell befutni a Balatonfüredi móló előtt, ami elég keskenyre sikeredett. Az elsők biztos nagyobb felhajtást kaptak. Nekünk reggel 7:32-kor leolvasták a vitorlaszámunkat, hajónevünket és gratuláltak a szervezők.

Sikeresen körbe vitorláztuk a Balatont 23 óra 32 perc alatt!

Nagyon elégedettek voltunk és vagyunk az eredménnyel sikerült kihozni a hajóból azt a sebességet, amire képes. Teljesítettük két nagy vágyunkat, az első 200 hajó között befutni abszolútban és 24 óra alatt körbe érni, ráadásul ezzel kategóriánkban 4. helyen végzetünk.

Megtörtént az elengedhetetlen pacsi is a hajón, ezzel teljesen lezárva a versenyt. Nem volt más dolgunk mint visszamenni az egyik kikötőbe, ahonnan még aznap – pénteken – hazahoztuk a hajót a honkikötőjébe. Ehhez nem volt már nagy a lelkesedés, még ha a csapatnak csak egy hosszúra nyúlt délutánnak is tűnt az egész. De előtte szigorúan alvás… jött volna, ha nem ugyanabba a kikötőbe kötnek ki az otthoni kikötőből ismert barátaink is. A nagy kimerültségre ettünk ittunk egy jót és elmeséltük egymásnak ki mi szépet látott, milyen éles versenyhelyzetei voltak.

A Kékszalag egyedülálló élmény ami egyszerre sport, próbája a kitartásnak, szép hagyományőrzés és látványkörút a gyönyörű tavunk körül. Egyszerre rohannak a csúcstechnológiás szénszálas katamaránok és csobognak a klasszikus akár 100 éves fa cirkálók. Egyszerre kell védekezni a nappali hőség és leégés ellen és az éjszakai hideg-víz-szúnyog kombináció ellen. Az élcsapatok grafén és neoprén ruhákban száguldanak, de a végén egy klasszikus fehér serleget nyernek, ami minden évben kézzel készül Herenden. Rajthoz állnak a profi vitorlázók és baráti társaságok is és mindenkinek ugyanúgy jó élmény. Utóbbi években nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a nézők is még inkább a részesei lehessek.

Ez a legszebb benne, hogy egymás mellett él a hagyomány és az élsport

Az idei eredmények itt olvashatóak.

Facebook
Vámosi Áronnak hívnak, és 2017 nyarán csatlakoztam a Hírlevél Plusz szerkesztőségéhez. Fényképek és a videók készítésével segítem a csapat munkáját. Remélem örömeteket lelitek az olvasgatásban.

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here

*

code

2 × 5 =