A megyei napilap, a Vas népe 1963. május 30-i, csütörtöki számában igyekezett elejét venni azoknak a pletykáknak, amely a Tolbuhin úti – mai ismert nevén Szent Márton – temető megszüntetéséről szóltak. Többen tudni vélték, hogy az új, Jáki úti temetőben a halottakat vízbe temetik a magas talajvíz miatt, mások pedig arról beszéltek, hogy szanálják a régi, több száz éves temetőt.  

“Az utóbbi hetekben élénken foglalkoztatta Szombathely közvéleményét a Tolbuhin úti temető lezárása és az új temető megnyitása. A legutóbbi városi tanácsülésen is többen foglalkoztak a „temetőüggyel” és felhívták a figyelmet a lakosság körében elterjedt rémhírekre, találgatásokra.

Mi az igazság a temető-ügyben?

Igazuk van-e azoknak, akik zajosan helytelenítik a régi temető lezárását?

A szombathelyi Tolbuhin úti temetőbe az írásos feljegyzések szerint több mint 300 éve temetnek. A tíz holdnyi területen közel 23 ezer sír számlálható össze, ennél azonban sok ezerrel több a már felhasznált sírhelyek száma. A lezárást is elsősorban az tette szükségessé, hogy a temető évekkel ezelőtt betelt.

A Tolbuhin úti temetőnek mindössze az volt az egyetlen előnye, hogy könnyen megközelíthették. Más vonatkozásban azonban sohasem bizonyult megfelelőnek. Nem volt például elegendő különterme. Minden szombathelyi tudja, hogy a gyászszertartásokat is gyakran a szabadban kellett tartani.

Az új temető ravatalozója, különtermei már minden tekintetben megfelelnek. A városi tanács a múlt év végére több mint két és fél millió forintos költséggel alakította ki a temetőt. Betonút épült és az idén tovább folytatják a belső rendezést. 190 ezer forintos költséggel sármentes ösvények épülnek a parcellák között. Örökzöld fákat, cserjéket ültetnek. Még az idén elkészül a temető előtt egy autóparkírozó is.

A távolság sem kifogás az új temetővel kapcsolatban. Rendszeres autóbuszjárat van, s kívánságra az AKÖV külön kocsikat is indít. Nem igaz továbbá az sem, hogy a talajvíz
szintje magas, s a halottakat a vízbe temetik. A megyei tanács két ízben szakértőkkel vizsgáltatta meg a temetőben a talajvíz szintjét, és mindkét vizsgálat arról tanúskodott, hogy a temetésre kijelölt 58 holdnyi területen a talajvíz szintje 6—7 méter.

A régi temető lezárása nem érte váratlanul a lakosságot.

Már a 30-as évek végén foglalkoztatta a várost egy másik temető létesítése. 1942-ben el is készült a Jáki úti temető ravatalozója. A háború akadályozta meg a temető további kialakítását, s emiatt a régi temető lezárása esztendőről esztendőre húzódott. Az idén január 1. óta, mint ismeretes, már csak az új temetőbe lehet temetni. Erről a határozatról a tanács hónapokkal ezelőtt értesítette a lakosságot.

Mi lesz a régi temető sorsa?

Minden híreszteléssel ellentétben az az igazság, hqgy szó sincs a Tolbuhin úti temető idő előtti megszüntetéséről. Törvény biztosítja ugyanis, hogy a sírhelyek csak 30 év után évülnek el. A „halott várost” tehát ebben a században senki sem háboríthatja. A sírok gondozása, síremlékek állítása épp úgy lehetséges, mint korábban, a tilalom kizárólag csak a temetésekre vonatkozik.

(e. t.)”

Forrás: Vas Népe, VIII. évfolyam, 124. szám (1963. máj. 30. csütörtök)

Facebook

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here

*

code

5 + tizenöt =