“H+ beszélgetések” – sorozatunk harmadik interjúalanya szobrászként, majd tanítóként végzett, ma azonban nem ezekről a területekről ismerjük. Hornyák Emőke közel tíz éve foglalkozik a kezdetben hobbinak indult, ma már hivatásának is tekinthető fotózással. Képeit a megyei napilapból és egy helyi hírportálról is ismerhetjük, de sok újdonsült házaspárnak, valamint a természet- és állatfotók iránt érdeklődőknek is szerzett már kellemes perceket alkotásaival. Fontosnak tartja, hogy képeivel magából is tudjon adni, legyen az egy természetkép vagy egy sajtófotó.

Mikor kezdtél a fotózással foglalkozni?

Nehéz konkrétan meghatározni, de nagyjából középiskola végén. A művészetibe jártam (Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium – A szerk.) , szobrászként végeztem, és bár ott volt médiaszak, nem foglalkoztatott annyira. Elkezdtem az egyetemet tanító szakon, és akkor kezdtem érdeklődni a terület iránt: volt egy kis kompakt fényképezőgépünk otthon, azzal készítettem tájképeket, fotóztam a természetet, bogarat, macskát, kutyát, mindent, válogatás nélkül, amit láttam és érdekesnek gondoltam. Majd szintet lépett a dolog, ugyanis a bátyámtól kaptam karácsonyra egy tükörreflexes gépet, 19 éves koromban. Örültem, mint majom a farkának és megfogadtam, hogy ha törik, ha szakad, én manuálon fogok fotózni, az automatából elegem volt, a kis kompaktot is a hátam közepére kívántam (bár jó képeket csinált az is). Nem volt egyszerű, mert autodidakta módon tanultam, elkezdtem hasonló érdeklődésű emberekkel ismerkedni és egymást segítettük, ebből később sok barátság is lett. Azóta már a harmadik tükörreflexesemet fogyasztom. Nyilván közben leszűkült az érdeklődési köröm, most már csak akkor nyomom le a gombot, ha érdemesnek találom rá.

Fotó: Hornyák Emőke

Ha megnézzük az Instagram-oldaladat, akkor főleg természeti és állatfotókat láthatunk, emellett munkádból adódóan sajtófotókat is készítesz. Ez a három fő irány?

A Facebook-oldalam csalóka, mert rengeteg sajtófotóm van, ami a Vas Népén, korábban a Frisssen lett publikálva, így azokat én nem publikálom; ahogy esküvőket sem feltétlenül szoktam, nem mindenki szereti ha napvilágra kerül a fényképe. Nem tudom miért, de mostanában az Instagram a heppem, valahogy “fotóközpontúbbnak” tűnik, ezért inkább oda töltöm a fotókat.

Hogyan jött a képbe a sajtófotózás? A másik két területtől kicsit eltér, hogyan tudod összeegyeztetni őket?

Kicsit multifunkciósnak kell lenni. A sajtófotózás nagyon sok mindent magában foglal, amire a többinél is szükség van. Szerintem a sajtófotó ennek az egésznek az összegzése, hiszen tényleg bármi lehet, felkészültnek kell lenni bármire, szinte bármilyen témával találkozhat az ember, akár épületet, rendezvényt, vagy éppen közgyűlést kell fotózni.

Mit tartasz fontosnak a sajtófotózásnál: az információátadást, vagy valamilyen pluszt is mellé?

Szerintem az a jó, ha a fotós egy kicsit magából is tud adni,

tehát a fotózásban nekem az a jó érzés, hogy amikor ránéznek egy képre, tudják, hogy én csináltam, nem kell látniuk a nevet, mert a fotó olyan, mint egy ujjlenyomat.

Fotó: Hornyák Emőke

Melyik áll a legközelebb ebből a sok irányból?

Nehéz erre válaszolni, mert nagyon megszerettem a sajtófotót: a pörgést, hogy különféle dolgokat kell fotózni. Reggel lehet, hogy egy interjún van az ember, délután pedig egy eseményt fotóz. De ettől függetlenül még mindig a természetfotózás áll hozzám legközelebb.

Előbb említetted, hogy az Instagramon posztolsz sokat, mondhatni blogként használod. Ott csak a személyes látószöged fotóit teszed közzé?

Igen, ott azt szeretném megosztani, ami velem történik vagy amit én látok, személyes hangvételű. Oda is becsusszan egy-két esküvői fotó, ami engem nagyon megfogott, de emellett túrák képei, valamint kutyám, macskáim bohóckodásai kerülnek fel. Lehet hogy azért is tetszik ennyire az Instagram, mert kötetlenebb, személyesebb.

Az Instagramon a fotók mellé megjegyzéseket nem, vagy ritkán írsz. Mi ennek az oka? Rábízod a fotóra?

Rábízom, én nem szeretek képet magyarázni, címadásban nem tartom magam jónak, maximum egy-egy szavas címet adok, ami vicces vagy szójáték. Nem szeretem egy tájképnél leírni, hogy „Nézzétek, hegyek!”, hiszen mindenki látja, felesleges leírni, egyértelmű. Volt olyan időszak, amikor egyáltalán nem írtam semmit hozzá.

Mennyire hatnak a hangulatok a fényképeidre?

Nagyon, van olyan, amikor „alkotói válságban” vagyok, és nem tetszenek a képek, nem olyanok a képek, amilyeneket akartam, majd ezt követően jön egy jobb időszak, amikor jobb visszajelzéseket kapok és az lendít az emberen. Megvannak ezek az időszakok, de szerintem jó, hogy ilyen különböző hangulatokban készülnek a képek.

Kire hallgatsz kritika terén, mennyire vagy önkritikus?

Én nagyon önkritikus vagyok, ha valaki nekem azt mondja egy képről hogy jó, azt nem feltétlenül hiszem el.

Ez maximalizmus?

Igen. Nem mindig jó, ebben az is benne van, hogy nekem nehéz örömet okozni azzal, hogy valaki azt mondja nekem, hogy ezek a képek jók és tetszenek neki – nyilván örülök neki -, de bennem van az, hogy még jobbat akarok, szeretnék megfelelni, elsősorban magamnak és a magamnak állított elvárásoknak. Ez nem feltétlenül a közönségnek szól. Nyilván az is fontos, célja az embernek a tetszés, főleg, ha üzletszerűen fotóz, mert lényeges a megrendelő véleménye; de elsősorban a legnagyobb kritikusa saját magamnak én vagyok.

Megvannak azok az emberek, akiknek a véleményére teljes mértékben adok és örülök, ha kritikát fogalmaznak meg, legyen az akár pozitív vagy negatív; hálisten, olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik érdemben tudják ezt a dolgot előrelendíteni.

Fotó: Hornyák Emőke

Voltak mestereid vagy önjáróan belecsöppentél a fotózásba?

Nem mondanám, hogy voltak mestereim, inkább azt, hogy a fotós közösségen/csoporton belül nagyon sokat tanultunk egymástól.

Te mások képeit szoktad véleményezni?

Szoktam. Én azt mondom, hogy az embernek a fejlődéshez el kell tudnia fogadni a kritikát. Van, aki nem szereti, nem fogadja el; nem azt mondom, hogy emiatt nem fog fejlődni, csak nem olyan ütemben…vagy később rájön magától az igazságra, csak a kritika által korábban is rájöhetett volna.

Kegyetlenül őszinte vagyok,

ez elég sok téren így van, a fotózásnál is.

Van, aki a fotózást és a videózást együtt csinálja, nálad is van ilyen aspektus?

Nem jellemző, régebben ugyan videóztam saját szórakoztatásomra, de nem az én vonalam és nem is nagyon élveztem. Egy-egy fotó több mindent el tud mondani, mint egy videó, ezt persze a videósok cáfolják.

Jövőbeli tervek? Újabb területek érdekelnek vagy a fotózást szeretnéd fejleszteni?

Tervem főleg az utazás lenne, de egyelőre a jelenlegi dolgokban szeretném magamat továbbfejleszteni, addig nem is feltétlenül kapnék bele valami újba, amíg ezeket nem tudom az elvárásaimnak megfelelően megvalósítani.

Projektekben vagy ötletekben gondolkodsz?

Projektekre nem vagyok alkalmas, kicsit csapongó vagyok; volt több fotósnak is projektje (például Garai Antal Atom 365 fotóból álló sorozata – a szerk.), nálam maximum hetente működne, de napi szinten biztosan nem, kényszernek érezném.

Nem szereted a kötöttséget?

Nem, saját magam felé sem (nevet).

Mit üzensz azoknak, akik amatőr szinten próbálkoznak fotózással?

Attól függ, mi vele a cél. Ha saját magukat vagy szűkebb környezetüket szeretnék vele megfogni, akkor az szerintem teljesen jó hobbi; viszont amit én nagy problémának látok, hogy a

tízmillió fotós országa vagyunk,

aki a kezébe fog egy tükörreflexes gépet, az azonnal fotós, nem kell hozzá semmilyen különleges látásmód.

Szerinted ez probléma?

Igen. Nincs önkritika és nem fogadják a kritikát. Ez szokott lenni az egyik fő hiba, hogy kritikát nem fogadnak el.

Másokat tanítanál fotózásra? Hiszen tanítóként végeztél, akár evidens is lehet, hogy fotózást taníts.

Én nem gondolom azt, hogy olyan szinten lennék, hogy másokat tanítsak. Nyilván alapokat szívesen megmutatok, de nem tartom azt magamról, hogy én megmondhatnám valakinek, hogyan tovább ezen a területen.

Változhat ez benned?

Nem tudom, ez attól is függ, milyen tapasztalatokat szerzek a jövőben. Lehet, hogy ha nagyobb tapasztalatom lesz, akkor igen, tudok átadni ezen a területen.

Emőke munkáit megnézheted a Facebookon és az Instagramon is!

Facebook

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here

*

code

7 + 3 =