Már első megnézésekor nagy hatással volt rám az indiai rendező, M. Night Shyamalan A falu című alkotása.  A film a thriller kategóriába tartozik, és meg is állja a helyét. Manapság nagyon sok olyan film készül, melyre ráaggatják, hogy thriller, és lehet, hogy megtalálhatóak benne a műfaj sajátosságai, azonban nem tudják elérni a kívánt hatást. A falu viszont tökéletesen hozza a műfajt.

A története röviden: 1897-ben járunk, egy elszigetelt kis Egyesült Államokbeli faluban. Az emberek életére rányomják a bélyeget azok a lények, „akikről nem beszélünk”. Ezek a falu melletti erőben élnek, és ahogy az egyik falubéli mondja: „Ha mi nem megyünk oda, ők se jönnek ide”. Ez így is volt hosszú évtizedeken keresztül, de persze, ahogy az lenni szokott, valaki mégis odamegy.

forrás: tammysmovieblog.com

A filmnek nincs tipikus Hollywood szaga; igaz, hogy található benne egy szerelmi szál, de mégsem azon van a hangsúly. És nem végződik happy end-el. A végén a történet nyitva marad, a rendező a nézőre bízza a történet folytatását.

A másik erőssége a filmnek, hogy a rendező több mint egy órán keresztül csak játszik a nézővel. A néző így jobban tud azonosulni a falu tudatlan, mit sem sejtő karaktereinek egyikével. Majd mikor a legkevésbé számítanánk rá, jön a történetben egy nagy csavar, amit nem akarok lelőni, hiszen az tényleg jól kitalált, és előre nem sejthető.

forrás: smokingbarrels.blog.hu

Shyamalan eddigi filmjei a Lány a vízben-ig szerintem jól sikerültek, onnan kezdve egy zuhanás indult el a filmes karrierjében. Az esemény még befogadható volt úgy ahogy, Az utolsó léghajlító pedig valami borzalom. A Föld után erősen alulértékelt film lett (tűrhető kategória). A látogatásnál már érződött a mester szakértelme, azonban még mindig nem jött át igazán az, amit megszoktunk tőle. A Széttörvében és az Üvegben viszont már visszaköszöntek a rendező igazi stílusjegyei.

Facebook

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here

*

code

2 × négy =