Április 8-án, cikkünk megjelenésekor a 2018-as országgyűlési választások a fő téma mindenhol, portálunkon most azonban bemutatunk egy Szombathelyen közismert, országosan talán nem annyira ismert politikus rejtettebb oldalát. Éhen Gyula a századfordulón a vasi megyeszékhely polgármestereként nagyban hozzájárult a város modernizációjához és fejlődéséhez, majd országgyűlési képviselőként passzivitásba vonult az amúgy izgága, lobbanékony, párbajozó ügyvéd. Háromrészes cikksorozatunk első részében tíz érdekességet gyűjtöttünk össze róla.

1Éhen Gyula polgármestersége alatt olyan, 

a korszakban is egyedülálló modernizációs programot hajtott végre, hogy az nem csak helyi, hanem országos figyelmet is kapott.

2Noha főleg eredményes polgármesterségére emlékszik az utókor,

közéleti pályafutása tele volt ellentmondásokkal, hiszen lobbanékony természete és személyisége nem feltétlenül volt konfliktuskerülő, sok botrányos ügy főszereplője volt.

3Míg nagyapja postamester, édesapja gazdatiszt volt,

Éhen Gyula a szombathelyi premontrei rendi főgimnáziumban és a Pápai Református Kollégiumban folytatott tanulmányait követően a jogi pályát választotta, és ügyvéd lett.

4A fennmaradt történetek szerint Éhen nehezen fegyelmezhető, eleven gyerek volt,

tanulmányait kezdetben kevés szorgalommal végezte, és csak lassan tudta teljesíteni a felé támasztott elvárásokat. Fiatal felnőttként egy életvidám, talpraesett, öntudatos és erős igazságérzetű és gazdag érzelmi világú emberként ismerhette környezete.

5Éhen Gyula először 1878-ban, 25 éves korában lett a szombathelyi képviselőtestület tagja.

 

6Egyik első közéleti botránya Grimm Károly polgármesterrel kialakult konfliktusa volt 1879-ben.

Amikor Szombathelyen augusztusban felavatták az új városháza épületét, az egyik helyi étteremben, a Sabaria szállodában a város vezetői és a prominens személyiségek egy vacsorával ünnepelték meg az új létesítményt. A hivatalos programot követően többen úgy döntöttek, hogy tovább mulatoznak a helyi cigányzenekar és némi alkohol társaságában.
Amikor a polgármester az asztalához szerette volna hívni a zenekart, azok inkább maradtak korábbi, jól fizető ismerősüknél, Éhen Gyulánál. Grimm ezt személyes sértésként élte meg, és válaszul letiltatta a zenét, aminek következtében a helyzetet igazságtalannak tartó Éhen rátámadt a város első emberére, és sértő megjegyzésekkel körítve megragadta a városvezető kabátjának hajtókáját is, ami akkoriban már fizikai fenyegetésnek számított. A mulatozó társaság akadályozta meg a dulakodást.

Éhen Gyula napokkal később felkereste Grimm Károlyt, majd személyesen a lakásán, valamint nyilvánosan is bocsánatot kért, ugyanakkor nem tetszését is kifejezte.

» Egyúttal annak a nem éppen hízelgő véleményének is hangot adott, hogy Grimm Károly „egyéb személyes tulajdonságainál fogva lovagias elégtétel szerzésre nem képes.«

Ezt követően a polgármester kinyilvánította, hogy bár magánemberként megbocsátott, hivatali minőségében nem fogadja el ezt a gesztust. A közgyűlésben Éhen ellen forduló képviselők feljelentették az ügyvédi kamaránál, ahol a fegyelmi vizsgálat során egymásnak ellentmondó tanúvallomásokat tettek a polgármester és a képviselő oldalán állók.

Grimm Károly például így nyilatkozott:

» … hozzám barátaim, különösen Kovács Antal részéről azon felhívás tétetett, hogy húzassam el Comevilli valzert. Felkelve helyemből oda léptem a másik társaság asztalához, arra kérve őket, hogy engedjék meg, hogy idegen vendégeink kedvéért a fentebb említett valzert elhúzassam. Ellenkező esetben, miután a zenészeknek engedélyük 12 órán túl nincs, kénytelen leszek a zenét betiltani. Erre Éhen Gyula úr felugrott, és mellemet taszigálva, hozzám ezen sértő szavakat intézte: Mi vagy te? Te nem vagy itt polgármester! Te szar vagy, pék vagy, itt nem parancsolsz! Erre polgártársaim közül ifjú Lankovits József Éhen Gyula és közém lépett, és őt a további cselekedeteiben megakadályozta, miközben én ezen szavakkal: hogy »ezért még meglakolsz« a teremből eltávoztam. Megjegyzem még, hogy én úgy gondolom, hogyha ifjú Lankovits József közbe nem lép, engemet Éhen Gyula a teremből kitaszigál. «

Éhen Gyula pedig így:

» midőn a kitűzött 11 óra elérkezett, és a díszlakoma tartamán egymást ért pohárköszöntések miatt a zenét nem is hallottuk, a vendégek kevés kivétellel mind eltávozván, a zenészek a karzatról lejöttek, és anélkül, hogy közülünk őket bárki is igazgatta volna, hátunk mögött foglaltak helyet és húzták az általuk már ismert kedvencz darabjainkat. Én a többi asztalnak hátat fordítván ülvén, nem is tudtam, hogy a vendégek közül kik maradnak még itt. Midőn jókedvemben a zenészek prímásának 2 frtot nyújtottam azzal, hogy az általuk igen szépen játszott »német dalegyveleget« játszák el, hallom hátam mögött Grimm Károly polgármester úrnak parancsoló hangját, melylyel a zenészeket a további játszástól eltiltja. Mire is én felkeltem, és szokásom szerint két kezemet két vállára téve figyelmeztettem, hogy ő itt nem polgármester, nincs joga a zenét eltiltatni. És erre Grimm Károly polgármester úr hivatalos állásának tudatától elragadtatva, ismételten is eltiltatta a zenét. Ezen vakmerőségen haragra gyulladva mondtam aztán […], hogy »takarodjék haza kiflit bevetni, ő itt nem parancsol!« Mire ő el is távozott. De, hogy meglökdöztem, vagy kidobással fenyegettem volna, avagy hogy őt durva kifejezésekkel illettem volna, mint az a velem közölt feljelentésben foglaltatik, teljesen valótlan.«

A fegyelmi vizsgálat végül enyhe szankciók alkalmazását látta indokoltnak, Éhen Gyulát figyelmeztetésben részesítették.

7Ez az ügy, valamint az ebben a helyzetben tanúsított magatartásával önmagát írta ki a közéletből.

Lemondott mandátumáról, és csak Grimm Károly halála után, 1885-ben tűnt fel újra a közgyűlésben, majd az ezt követő években karrierje töretlenül ívelt felfelé.

8Éhen Gyula a jogi pálya mellett újságíróként és lapszerkesztőként is dolgozott,

főleg gazdasági, városfejlesztési és politikai témákat taglalt, több gúnyos hangvételű cikkel kiegészítve azokat, ezek miatt többször kényszerült párbajozni.

9Az első párbaja 1893-ban volt,

amikor is dr. Feldmann Bódog hívta ki párbajra, akit Éhen azzal vádolt meg egyik írásában, hogy az orvos felelőtlensége miatt egy kezelése alatt álló beteg meghalt. Az összecsapásra a szombathelyi lovassági laktanya vívótermében került sor, teljes, erős védőfelszerelésben, az első sérülésig – ez azt is bizonyította, hogy a kihívó orvos csak becsületvédésből hívta kardpárbajra Éhen Gyulát, és nem életveszéllyel járó sérülést akart okozni. Végül az orvos megsebesítette Éhent, aki egyébként sem vette túl komolyan az ügyet, hiszen a párbajt követő bírósági tárgyaláson – hiszen ekkor a párbaj már büntetőjogi értelemben önbíráskodásnak számított – viccesen adta elő a történteket. Noha számára kicsit fura lehetett, hogy most önmagát védve a vádlottak padján kell ülnie. Az ítélet a kihívó és ellenfelét megsebesítő dr. Feldmann Bódogra 14 napi, Éhen Gyulára 7 napi államfogházat rótt ki, amit mindketten jó magaviselettel töltöttek le.

10Éhen Gyula 1895 és 1902 között töltötte be a szombathelyi polgármesteri tisztet.

 

Cikkünk folytatása hamarosan következik!


Felhasznált irodalom:
Urbs – Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Melega Miklós: “A város én vagyok” – Egy 19. századi szombathelyi várospolitikus, Éhen Gyula normaszegései

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here

*

code

öt × 4 =