Új rovatunkban pszichológiai témájú tudósításokat olvashat hírportálunk közönsége. A budapesti Neuschloss Palotában kerülnek megrendezésre a Mindset Pszicho-Kávéház előadásai, amelyek nyomán egy-egy pszichológiai témát dolgozunk fel közérthető formában, érdekességekkel tűzdelve.

A társkeresés a legtöbb ember életének egyik fő kérdése. Végigkísér(t) minket, vágyunk egy társra, aki majd szövetségesünk lesz a világ ellen, aki kiegészít minket, aki szeret és elfogad, míg meg nem halunk. Vagy nem is így van? Mi változott meg? Hogyan kerestük a párunkat régen, és hogyan ma? Hogyan lehet sikereket elérni online társkereső felületeken? Milyen veszélyei vannak? Ezen kérdések közül néhányat Dienes Angéla pszichológus előadásának keretében válaszoltunk meg, néhányat pedig én magam boncolgatok majd.

A Tinderről

Napjaink legnépszerűbb online társkeresője, ahol a profilok jobbra húzásával tetszésünket, balra húzásával pedig a nemtetszésünket fejezzük ki. Amennyiben minket is jobbra húztak, és mi is jobbra húztuk az illetőt, akkor párba állunk, és az éter útvesztőjében a Tinder összekapcsol minket. Indulhat is a beszélgetés! Ki ír először? Mennyi ideig beszélgessünk? Ki hívja el a másikat randira? Mikor? Eljutunk-e odáig? Honnan tudhatjuk, hogy a másik fél nem egy

baltás gyilkos?

Tulajdonképpen sehonnan. Az internetes párkeresés egyik nagy hátulütője (mint ahogy az egész internetes világé is) az, hogy akárkinek kiadhatod magad. A képekkel mindenki jó benyomást szeretne kelteni, gyakoriak a kiskutyával vagy gyerekkel pózoló férfiak, és az erősen kifestett, hiányos öltözékű nők. De az van-e a képeken, akit látunk? Nézzük meg ezt a két képet. Melyik a megnyerőbb? – kérdezi a hallgatóságtól Dienes Angéla.

 

Az első benyomásról

Hihetetlen, de ennek hatalmas jelentősége van. Már az első pillanatban eldöntjük valakiről, hogy kedveljük-e, vagy sem, és a folyamat automatikusan történik. Személyes találkozás alkalmával másodpercek alatt felmérjük a másik arckifejezését, testbeszédét, észre sem vesszük, de már képet is alkottunk egy ismeretlen személyről. Mi a helyzet akkor, ha az első „találkozás” a neten zajlik, és a benyomás egy kép alapján alakul ki? Ezt illusztrálja a fenti két kép. Az első benyomást nagyon nehéz felülírni, a szociálpszichológia külön figyelmet szentel ennek tanulmányozására. Hiába vagy kedves, tiszta, ápolt, ha éppen izzadtan és morcosan érkezel az első randira. Az a randi már elveszett.

A holdudvarhatásról

Szerepet játszik egész életünkben, az online párkeresésben még inkább, hiszen csak néhány képet látunk. Egy szép nőt vagy egy jóképű férfit könnyebben gondolunk okosnak, sikeresnek, kedvesnek, gazdagnak. Ez a holdudvarhatás. Pusztán a pozitív kinézetéből egyszerre pozitív jelzőket csatolunk a személyhez, pedig nem is ismerjük.

Akkor és most

Napjainkhoz képest régen kisebb volt a választási lehetőség. Az emberek a lakóhelyükhöz közel ismerkedtek, akikkel ott kapcsolatba kerültek, azok közül került ki a hitvesük. 2019 online párkeresőinek vajon jó vagy rossz, hogy ennyi lehetőség van? Lehet egyáltalán túl nagy a merítés? Dienes Angéla szerint pozitív és negatív oldala is van ennek: több közül nehezebb választani, bár elsőre ez nem evidens. Gondoljunk csak erre a példára: három féle fagylalt van a pultban: csoki, vanília, eper. Ezek közül könnyebben választunk, mint amikor van 15 féle – egzotikusabbnál egzotikusabb – íz. A párkereséskor nem is kell azonos kontinensen élnie a másik félnek, és rengeteg féle emberrel találkozhatunk – erre mondják: a bőség zavara. Ugyanez a pozitívum is: nem kell megelégednünk akárkivel, a szomszéd bácsi fiával/lányával, hiszen egy keresővel kiválaszthatunk szinte mindent az egyéb online társkeresőkön. (A Tinderen pont nem, ott csak a nemet, kort és távolságot választhatunk. Nemhiába: az applikáció elsősorban az egyéjszakás kalandok keresőinek szólt.)

Kinek?

Kik használják ma az online társkereső felületeket, és milyen céllal: leginkább tartós párkapcsolatra vágynak, vagy valami mást keresnek? Dienes Angéla és a statisztikák szerint a Tinder felhasználók többsége férfi, illetve leggyakrabban a 18-34 év közöttiek használják.

Mire?

Arra a kérdésre, hogy a userek mire is használják tulajdonképpen a Tindert, érdekes válaszokat kaptak a kérdezők. A felhasználók 45%-a az önbizalomnövelésre és a magabiztosság megerősítésére használja az applikációt, kb. 22% egyéjszakás partnert keres, és kevesebb, mint 5% keres kapcsolatot. Ezek után át kell gondolnunk, hogy vajon jó helyen keresgélünk-e, ha életünk szerelmét szeretnénk megtalálni.

Tinder love story-k

Mindezek ellenére is van jónéhány pár, akik itt ismerték meg egymást.

Bianka(20) és Bence(21): Mi a Tinderen matcheltünk, és 4 hónap randizás és ismerkedés után jöttünk össze. Az app csak abban játszott szerepet, hogy megtaláljuk egymást, utána nem is gondoltunk rá, mert pár találkozás után természetes volt az egész, mintha ezer éve ismernénk egymást. Bia: Beszélgettem több sráccal is Tinderen, de csak olyanokat húztam jobbra, akinek volt egy épeszű bemutatkozása, és több képe. Ehhez képest Bencének egyetlenegy képe volt és semmi szöveg, mégis hihetetlen módon azonnal megfogott. Bence: Nekem Bia minimalista, vázlatpontszerű bemutatkozása tetszett. Semmi rizsa, de a lényeg mégis benne volt. Beszélgettünk, beszélgettünk… Annyira szimpatikus volt, szinte hihetetlen volt, hogy mindenről hasonlóan gondolkozunk. Egyre többször találkoztunk, aztán elhívtam magunkhoz, főztem vacsit neki, a többi meg már csak történetelem. Előtte több randim is volt, Biánál kifejezetten örültem, hogy egyszerre sikerült összehozni, mert a többi lány mindig lemondta, eltolta, problémázott.

Anna(20): Mi tavaly ismerkedtünk meg Tinderen, egy éve vagyunk együtt.  Ő volt az első matchem és az első srác is, aki rám írt. Mindketten beszélgettünk párhuzamosan másokkal is, sőt én még egy másik randira is elmentem közben. Nagyjából 2 hétig húztuk az első találkozást, mert hamar kiderült, hogy kicsit magasabb vagyok. Ez főleg őt zavarta, én ettől még szívesen találkoztam volna. A Tinder hírneve miatt kicsit bizonytalan voltam az első randi előtt, nem tudtam, hogy pontosan mit akar tőlem (főleg, hogy egy kocsmában találkoztunk). Ha nem a Tinderen ismerkedünk meg, akkor ez a bizonytalanság biztosan nem lett volna. Aztán végül már a legelső randi után összejöttünk és azóta is együtt vagyunk (mindenféle bizonytalanság nélkül).

 

Tinder horror: Az éremnek ezúttal is két oldala van. A baltás gyilkos talán nem is olyan túlzás?

Nina(21): Sajnos nekem csak negatív tapasztalatom van a Tinderrel kapcsolatban. Az önbizalmamat ugyan megnövelte (hiszen akárki, akit jobbra húztam Párt hozott), viszont akikkel randiztam… Az egyikük folyton krákogott, majd a második randin közölte, hogy ő sokszor el szokta játszani, hogy meleg. Egy másikról kiderült, hogy kvázi gyógyszerfüggő, és a randira is benyugtatózva jött. Ez a kettő legdurvább, de csak hogy pozitív dolgot mondjak: sok érdekes embert is megismertem, akik jó emberek, csak nem illettünk össze. Az egyikük például forgatókönyv író, olyan volt a kocsmában, mint a fiatal Karinthy, imádtam. Egy másik pedig koraszülött mentős és szeret sütit sütni.

Bertalan(21): A Tinder szerintem egy kiüresedett és felületes módja a párkeresésnek. Az emberek tárggyá tétele, és a “húzogatása” által érzések, gondolatok nélkül kezeljük a másik személyt, mintha csak gépek lennének. Ha véletlenül párba állunk, az írogatás közben érződik a másik személynél, hogy ő közben folytatja a keresgélést, s ha talál számára egy vonzóbb illetőt, azon nyomban megszakítja a beszélgetést. Saját tapasztaltaim alapján csak az ismerkedés negatív oldalát képviseli, s hozzájárult ahhoz, hogy már a pártalálás is egy mechanizmus legyen.

Mi a baj?

A fő gond szerintem az, hogy a mi generációnk tulajdonképpen nem tud egyedül lenni.

Félünk az egyedülléttől, kapcsolódni akarunk, megerősítést keresünk és ezért rosszabbnál rosszabb párkapcsolatokba ugrunk, csakhogy legyünk valakivel. Talán ezért van annyi felszínes, kiüresedett, rossz vagy hamis párkapcsolat. Nagyon ritka az igazi, mély kötődés két ember között: hiszen bizalmatlanok vagyunk, hiszen minket is ezerszer összetörtek már. A másik gond pedig az, hogy a fogyasztói társadalom gyermekeihez hűen valljuk: ha elromlik, ne javítsd meg… vegyél egy újat! Ha nem működik, ha hibát találunk, ha gondokba ütközünk, akkor nem fektetünk túl sok energiát a kapcsolatunk megjavítására. Inkább szakítunk, és keressük a következőt, a tökéletest! Pedig két embernek össze kell csiszolódnia, tökéletes párkapcsolat nem létezik. Csak ahhoz közeli lehetséges… de azt nem kapjuk, hanem építjük.

Konklúzió

A Tinder nem nyújt biztos sikert, de mindenki megtalálhatja azt, amit keres. Érdemes kipróbálni, de csodát nem szabad várni tőle.

Facebook

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here

*

code

tizenkilenc − három =