„Nekünk Szombathelyen a falak között sehol sincs egy kis árnyas helyünk, s ha azután sóhajtozunk, a városon kívül kell azt keresnünk.’’ – írta a Vasmegyei Lapok 1875. április 25-i száma. Van, ami nem változik: a 19. században is sok vitát váltott ki a zöldfelületek mennyisége és állapota. Megnéztük, hogyan alakultak ki Szombathely első fásított utcái és parkjai.
1A kiegyezés idején, az 1860-as években Szombathelyen még nem létezett közpark, kopár közterek fogadták nap mint nap a város utcáit és tereit járó lakosságot.
2A lakók sokáig a várostól nyugatra fekvő szőlődombokra, valamint az akkor még a Brenner-család tulajdonában álló ligetbe, a Praterbe – a mai Brenner-parkba – járhattak kikapcsolódni, utóbbi helyre a család jóindulatának köszönhetően.

3Az első tervszerű fásítást 1877-ben kezdték meg: az akkor még különálló község, Óperint főutcáján, valamint a Nagykar utcában; míg a következő évben a mai Szily János utcában és Berzsenyi téren ültettek fákat.

4Varasdy Károly polgármester kezdeményezésére jött létre 1885-ben a Szombathelyi Szépítő Egyesület, mint mondta azért, mert
„Szombathelynek nincsenek sétányai, ligetei, mert a prater magánosé, és a közönség örökös félelme lehet, hogy annak használatából kitiltatik.”
5Nagy fásítási hullám 1886-tól, a Szombathelyi Szépítő Egyesület irányításával folytatódott: az évtized végéig valamennyi, arra alkalmas utcában ültettek fákat.
6Az első nyilvános közpark, a Városliget – a mai Pelikán park – kialakítását a Szombathelyi Szépítő Egyesület a várossal karöltve az 1880-as évek végén kezdte meg: a fásítás itt 1889-ben indult meg.

7Ezt követően további parkokat hoztak létre: a századfordulóra már a mai Múzeumpark területén elterülő Deák Ferenc ligetben, a mai Gagarin utcánál található Ezredévi parkban, és a mai Jókai utca mentén fekvő Szent István parkban is sétálhattak a város polgárai.

Felhasznált irodalom:
Archívum Comitatus Castriferrei 5. / Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában