Visszautazunk a 19-20. század fordulójára, és a MNL Vas Megyei Levéltára weboldalán található helytörténeti adatbázis segítségével röviden összefoglaljuk az akkori polgármesterek tevékenységét.

Bárdossy István 1872 és 1878 közötti polgármestersége alatt indult meg a városi járdahálózat burkolása, valamint ekkor került sor a település általános lejtmérésére, a kövezés és a csatornázás rendszerezett fejlesztésének szándékával. Megkezdődött a hosszú évek óta halogatott új városháza építése, igaz, a megnövekedett kiadásokat kölcsönből, pótadó emelésével fedezték. 1878-as lemondása egy aktív városfejlesztési ciklus lezárulását jelentette.

Grimm Károly (1878–1885) polgármestersége alatt avatták fel a városházát, majd csendesebb évek következtek a város életében. Újabb beruházásokat a város vezetése nem mert elindítani, a járdakövezési program, valamint az úttest, csatornahálózat és vízvezeték-fejlesztéseket anyagi okokra hivatkozva elvetették. A ciklus egyik kiemelt eseménye Operint és Szentmárton községek Szombathelyhez történő csatolásának elindítása volt. Ebben a ciklusban jelent meg a város közéletében Éhen Gyula, a századforduló későbbi nagyformátumú polgármestere, akivel rendszeresen konfliktusai voltak Grimmnek. A polgármester 1885 februárjában halt meg.

Varasdy Károly, aki 1885–1887 között volt a város polgármestersége, friss lendületet és minőségi váltást hozott a városvezetésben. Varasdy volt az első városvezető, aki konkrét polgármesteri programmal állt a nyilvánosság elé, városvezetési gyakorlatában a városfejlődést helyezte előtérbe. Munkáját nagyban segítette Éhen Gyula. Hivatali ideje alatt erősödött meg a város lobbitevékenysége, melynek eredménye többek között a lovassági laktanya megszerzése, a Pozsony-Szombathely vasút megnyitása, és a kereskedelmi iskola létrehozása.

A polgármester kezdeményezésre megalakult a település külső képének csinosításán fáradozó Szépítő Egylet, amelybe a város tagokat is delegált, emellett településszerte programszerű fásítások indultak. Növekedtek az útépítésre, városszépítésre és építkezésekre fordított összegek, lezárult Operint és Szentmárton csatlakozási folyamata, bevezették a városi mérnöki állást. Az adminisztráció minden területen szakszerűbbé vált, ügyviteli szabályzatokat dolgoztak ki a városi hivatalok részére, tömegével születtek a szabályrendeletek. A polgármester meghonosította a közgyűlési beszámolók gyakorlatát, rendszeresen informálva a képviselőket az elvégzett feladatokról, a folyamatban levő ügyek állásáról. A megnövekedett kiadások és a költség- vetési hiány emelkedése miatt a kézzelfogható eredmények ellenére a polgármesternek jelentős ellenzéki tábora alakult ki, politikáját komoly támadások is érték. 1887-ben országgyűlési képviselővé választott polgármester hivatalát Szabó Ernő vette át, aki azonban olyan megterhelt pénztárat vett át, aminek rendbetétele nem volt vonzó feladat, így Szombathely dualizmus kori történetében első alkalommal fordult elő, hogy a város pótköltségvetés elfogadására kényszerült.

A kiadások továbbra is magasabbak maradtak a korábbi években megszokottnál, de a beruházásokat visszafogták, ami a korábbi nagyvonalú fejlesztések megtorpanását jelezte. A polgármesterrel szemben erős ellenzéki csoportosulás jelent meg a közgyűlésben. A felkészült, jó kezdeményező készséggel és kellő eréllyel megáldott polgármester a reformok ellenzékének ellenállását egyre kevésbé tudta leküzdeni. 

A közgyűlés 1892 májusában egyhangú szavazással dr. Török Sándort (1892 – 1895) választotta meg, akinek hivatali idejében nagyszabású városrendezési munkák zajlottak a keleti városrészen, a városi kasszát komolyan megterhelve. A közegészségügy kérdéskörét a hatóság továbbra is kiemelt figyelemben részesítette. A polgármester kezdeményezésére a város sikeres lobbitevékenységet folytatott a MÁV Üzletvezetőség megszerzéséért, és elkezdődött a gyalogsági laktanya építése is. Ugyanakkor takarékoskodó politikát folytatott, ennek ellenére a Vasvármegye így jellemezte a Török-érát:

„erőben fogyatékos, kivitelben gyönge, az ügyek vezetésében ingadozó és bátortalan a mi tanácsunk, mely úszik a közönség szeszélyével, mely vezetteti magát és nem vezet senkit. … A lanyha opportinizmus, a szenvtelen közömbösség szelleme vonul közdolgaink intézésén.”

Bár a fejlődés ezekben az években nem akadt meg, csupán lassult, a város polgársága egy olyan polgármester kívánt a település élére, aki a reformok elkötelezett híve, és véghez tudja vinni például a városi infrastruktúra fejlesztési programot.

A 1895-ben betegsége miatt lemondott polgármestert Éhen Gyula követte a poszton, akit először kétkedve fogadtak, de a Vasvármegye újság később már így nyilatkozott róla:

„Ma, midőn számos általunk propagált reform-eszme a kivitel stádiumába jutott, ma, midőn örömmel látjuk, hogy a város élére oly férfiú került, amilyenre régen tespedő városi krizügyeinknek égető szüksége vala: nehézség nélkül jelezzük, hogy immár bizalommal és reménységgel eltelve nézünk polgármesterünk további működése elé.”’

Éhen Gyula alatt a város kiépíttette az egész települést behálózó vízvezeték- és csatornarendszert, teljessé vált a szilárd burkolatú utak és járdák hálózata, magántársaságot bevonva megvalósult az elektromos közvilágítás és a közúti villamosvasút. Szombathely megkísérelte saját kezébe venni a gázgyárat és a tömegközlekedést, de a szegénygondozás és szociális ellátás terén is megnövekedett aktivitása. Éhen Gyula erőteljesen dolgozott stratégiai intézmények megszerzéséért is, nagy érdemeket szerzett a pamutszövőgyár és az Osztrák-Magyar Bank fiókjának Szombathelyre telepítésében.

Bár Éhen Gyulának is kialakult idővel ellenzéke, amely a felelőtlen költekezést és az eladósodás miatt emelte fel a szavát, a polgármester személyisége, agilitása magával ragadta az egész képviselő-testületet. Amikor 1902-ben országgyűlési képviselővé választották, egyöntetű bizalom nyilvánult meg személye iránt, díszpolgári címmel tüntették ki, a vasútállomás előtti teret pedig elnevezték róla. Bár Éhen Szombathelyből modem várost teremtett”, utódja, Brenner Tóbiás – aki támogatta elődje programját – az önkormányzat pénzügyi konszolidációját kellett végigvigye.


A cikk Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában – Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012) c. könyv felhasználásával készült.

Facebook

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here

*

code

egy × öt =