Amióta végzős vagyok megtapasztaltam, hogy az embereket sokszor csak a kíváncsiság vezérli egy- egy kérdés feltételekor. Ezeket a kérdéseket nem lehet elkerülni, szinte már hagyomány lett belőlük.

  1. „Na… és hova tovább?” – Egyik pénteken, 3 témazáró után kérdezték ezt tőlem. Kétszer állítottak meg a folyosón, mint ha legalább az ő jövőjük múlna rajta.
  2. „Milyenek a jegyeid?” – Ezt nem csak végzősként kérdezik, nyilván más iskolástársam is megkapta ezeket. Nagyon frusztráló kérdés tud lenni, ha éppen valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnéd.
  3. „Olyat kéne keresni, ami jól fizet, nem?” – erre csak azt tudom mondani, hogy: Tényleg?
  4. „Jó döntés volt ebbe az iskolába jönnöd?” – Ha a jövőmről nem szeretek beszélni, akkor elképzelhető, hogy ettől sem fog megeredni a nyelvem.
  5. „Hiányozni fognak az osztálytársak?” – Végül is csak évekig voltunk együtt egybezárva, egyáltalán nem nőttek a szívemhez.
  6. „Nem félsz elköltözni?” – DE!
  7. „Nem nehéz az iskolatáska?” – ezt anyukám szokta feltenni, meg a buszmegállóban unatkozó nénik, miközben elszörnyedve nézik végig, ahogy lekésem a buszom.
  8. „Hogy állsz az érettségi tételekkel?” – erre generációk óta nem változik a válasz: sehogy!
  9. „Mennyit alszol egy héten?” – Alvás? Az mi? Süti?
  10. „És mi lesz ha nem vesznek fel?” – Hát azt én is szeretném tudni.

Írta:Takács Flóra

Facebook

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here

*

code

három − egy =