“A filmem egy egyszerű hétköznapi tevékenységből indult ki. Sokszor történt az velem, hogy az utcán sétálva egy két illat nem a hozzá tartozó tárgyat elevenítette fel bennem, hanem egy rég elfelejtett emléket. Ezek a váratlan időutazások mindig jobb kedvre derítettek és elindítottak bennem egy gondolatmenetet: Aki egykor még látott és valamilyen oknál fogva elvesztette ezt az érzékszervét, ő vajon, hogy éli meg ezeket a sétákat?”

Filmem is erről szól: Egy vak lány sétál az utcán és az illatok által idő utazik az emlékekben.
Horváth Nikolettnek köszönhetően sikerült igaz történet alapján elkészíteni.
A nem látók három érzékszervükkel élik meg a mindennapjaikat: a hallás, szaglás és a tapintás. Szerettem volna a filmemben ezeket is meg örökíteni. Hallást Niki történetével, szaglást a film témájával, a tapintást pedig technikailag. Ezért készítettem gyurmából az animációt…

Ezeket a gondolatokat egy Budapesti kávézóban firkantottam le, Az illatlenyomat című filmemről, hogy ha esetleg arra kerülne a sor, zavaromban tudjak mihez kapni.

2018. október 25-én megrendezésre került Magyar Speciális Független Filmszemle díjátadója és én meghívott lettem rá. Nagyon izgultam, mert tudtam, hogy egy olyan eseményre megyek, ahol olyan témával, vagyis helyesbítenék, emberekkel foglalkoznak, ami mindig is érdekelt, de csak látótávolságig mertem megközelíteni.

A fesztivál kiírása szerint nevezhetett az, aki a fogyatékossággal élő emberek, autizmussal élő alkotók, szociális ágazatban dolgozók és érintettek, független filmesek, televíziós szakemberek, diákok és mindenki, aki filmjében a fogyatékosság témáját érinti. Ezzel egy hatalmas esélyt kaptunk, hogy a világ ezen oknál fogva megrepedt részét filmjeinkkel megtöltjük és az esemény napján tapssal egyenletesre finomítjuk.

Amikor megérkeztem a szívverésem átjárta az egész testem. Első utam a mosdóba volt, hiába is tagadnám, nőként egy hosszú út után az első, hogy rendbe szedjem a szél borzolta megjelenésem. A tükör előtt a hajam rázva egyszer csak mellém áll egy nagyon csinos lány. Körülbelül annyi idős lehetett, mint én és ő is pontosan azért jött, amiért én. Amilyen az én formám, akkor jöttem rá arra, hogy az egész napomat úgy töltöttem, hogy a felsőm hátsó cipzárja nem lett felhúzva. Hangosan felnevetve mondtam

“Ez annyira tipikus!”

A lány is nevetett. Megkértem, hogy segítsen majd egy két mondatot váltottunk is egymással, amitől enyhült testem dobolása.

Ezután egy nagy terembe kellett bemennem és kiválasztanom hova is üljek. Ilyenkor sose gondolkozom, csak megyek a megérzésem után. Ahogy leültem mellém ült egy kisebb csoport. Aki közvetlenül mellém került rám nézett , elmosolyodott és rögtön beszélgetésbe kezdett vagyis inkább beszédbe: Mi a neved? Honnan jöttél? Melyik a te filmed? Én Zoltán vagyok, az egyik film szereplője. Ó mi már nagykutyák vagyunk itt! sokszor nyertünk! Nézd, van egy tattom! A barátnőm neve az, rajta pedig az én nevem van. Drukkolunk ám neked!

Ezek után testemet átjárta az abszolút csend és helyet hagyott annak, hogy befogadja az esemény történéseit. A terem sötétbe borult, megkezdődött a megnyitó. Első fénycsóvaként egy betegeket tartalmazó néptánccsoport előadása töltötte meg a színpadot, majd ezt versmondás követte. Őket nézve csak mosolyogni tudtam, mert láttam rajtuk azt a tiszta szeretetet és örömet, amit akár egy tánc közben megcsapott csizmasarkának hangja vagy egy vers előadása adhat. Akkor és ott képzeletben összegyűrtem a füzetemben feljegyzetelt sorokat és megfogalmazódott bennem egy rövid gondolat, amit helyette mondanék: Így kellene élnünk, ilyen nyitott és őszinte, önzetlen szeretetben, mint amit itt érkezésem óta tapasztalok.

Az összegyűrt fecnim záró gondolatával és a Díjazottak leírásával zárnám le az élménybeszámolóm:

Nevezésemmel szerettem volna kizökkenteni az embereket abból a tévhitből, hogy aki kicsit is eltér a normától az kevesebb is. Mert vannak dolgok, amikor az élet apró szépségeit sokkal inkább észreveszik és megélik. Szerintem ezáltal válnak többé.

Díjak:
A szemle nagydíja (osztott)
– Ég és föld között – Porga Krisztián, Ertl Tibor Segítő: Szalay József, Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ Pszichiátriai Betegek Otthona Ágfalva
– A csodafedezet – Vitéz Halassy Olivér – Czinke Gyula, Czenc József, Dr. Kiss Gergely – GreenScreen Productiun Kft.

Aranyszárny nagydíj (osztott)
– Három tipp a túléléshez – A Mozgásjavító diákjai Segítő: Szalay Kristóf, Mozgásjavító Általános Iskola
– Játsszunk szerelmest! Nagy Bianka, Héder Éva, Ungvár Tibor Segítő: Hódi Jenő

Arcaink nagydíj (osztott)
– Gondoskodom, tehát vagyok – Nyíri László, Ivánfi Tibor, Tóth Mária és Rácz János, a bánhalmai Fenyves Otthon” Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Fogyatékosok Otthona filmes csoportja, Segítő: Tóthné Nagy Ágnes
– Mert hét életem van, ebből öt ment el… – Hajnal Gergely 

Együtt közösségi nagydíj (osztott)
– Ha 8 fiú horgászik… – Rum-Kastély EGYMI Média Szakköre Segítő: Ihász-Kozmor Barbara, Boros Ferenc, Győrváry-Góth Szilvia
– Felek vagyunk – Szabó Csaba Zsolt, Zalai Szilveszter Segítő: Ötvös Bertalan

Közönségdíj  : – Gondoskodom, tehát vagyok – Nyíri László, Ivánfi Tibor, Tóth Mária és Rácz János, a bánhalmai Fenyves Otthon” Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Fogyatékosok Otthona filmes csoportja, Segítő: Tóthné Nagy Ágnes 

„Méltóság” különdíj : – Kétéltű – Kvalla Gábor, Polyák Péter / Kalocsa 

„Egymástól tanulunk” különdíj : – Újratervezés – Both Krisztina, Zsoldos Zsófia, Operatőrök: Horváth Donát, Farkas András / Pilisvörösvár

Különdíjak
„A kreatív látásmódért” : A hóember története – Lengyel Krisztina és Lukács Tamás, Segítő: Gaál Balázs, Szentgotthárdi Szakosított Otthon
 „Az aktuális téma feldolgozásért”: Jövőképek – Cziráki Zsolt és az Ásotthalmi filmes kör, a Csongrád Megyei Napsugár Otthon Ásotthalmi Részlegéből,  Segítő: Turzó Antal, Czöndörné Mohai Ibolya és Papp Szabolcs, Ásotthalom
 „A személyes hangvételért”: Mesélj az életedről – Vass Sancy, Segítő: Hajdú Lajos, Püspökladány
 „A kreatív csoportmunkáért” : Elvarázsolt randevú és Mosoly – Szabó Bianka és a Szombathelyi FÉHE Filmes Szakköre, Segítő: Sarlainé Albert Lívia, Juranovits-Racker Rita
 „A fogyatékosság érzékletes megjelenítéséért” : Az illatlenyomat – Kondor Noémi
 „Az emberi kitartás ábrázolásáért” : Végtelen körök – Becze Zoltán, Olimpia Stúdió Filmegyesület / Csíkszereda, Székelyföld
 „Az emberi akaraterő és összetartás ábrázolásáért” : Kéz a kézben páros lábbal – Fazekas Andrea, Szegedi Tudományegyetem / Szeged
 „Egy többszörös fogyatékkal élő család ábrázolásáért” : Imiék – Honti Arián Segítő: Pacskovszky József, Kővári Dániel, Barna Gergő Dániel Budapesti Metropolitan Egyetem / Budapest

Hajrá Nekünk!

Írta: Kondor Noémi
Fotó:
Vincze András

Facebook

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here

*

code

4 + 5 =