A május 23. és 27. között megrendezett 16. Moderntánc Világbajnokságon három kategóriában is aranyérmet szerzett Kiss Aletta (Amaya), szombathelyi születésű hastáncos. A horvátországi Pulán megrendezett bajnokságon több, mint kétezren vettek részt. Aletta a H+nak adott interjújából többek között kiderül, hogy milyen kategóriákban nyert a versenyen, valamint hogy miért különleges az ott elért eredménye.

Mikor döntötted el, hogy nevezel a VB-re, hogyan jutottál ki a döntőbe?

Ahhoz, hogy valaki egy országot képviselhessen a világbajnokságon, kvalifikációs versenyeken kell megmérettetnie magát. Ám nem elég a puszta megmérettetés, nyernie is kell, hogy kiérdemelhesse az indulást. Az, hogy neveztem az első ilyen versenyre, leginkább kalandvágyból történt. Nagyon szerettem volna összemérni magam olyan táncosokkal, akikkel eddig még nem volt lehetőségem, látni egészen új megközelítéseket, impressziókat gyűjteni. Természetesen már az első verseny előtt nagy kihívást láttam a világbajnokságban, szerettem volna kijutni, hogy a tágabb nemzetközi mezőnnyel is megismerkedhessek, kilépjek a megszokott közegből.

Hogyan épült fel a VB programja, milyen kategóriákban indultál, miért ezekben?

A világbajnokság egy sportkomplexumban, három helyszínen, hat napon át zajlott reggeltől estig. Meg sem tudtam számolni a táncosokat, annyian voltunk – pedig csak azt a helyszínt láttam teljesen, ahol magam is versenyeztem, a többibe épp csak bele tudtam pillantani a tömegen át. Az öltözők már kora délelőtt megteltek, voltak, akik a lelátókon nyújtottak, pihentek vagy épp szurkoltak a honfitársaiknak. Szenzációs volt a hangulat!

Három hastáncos kategóriában mérettettem meg magam: klasszikus, show és folklór stílusban.

Természetesen mindhárom kategóriának megvannak a maga szépségei és nehézségei. A klasszikus zenék széles körben ismertek, gyönyörűek, sokan és sokat táncolnak rájuk, ám mégis valami egyedit, emlékezeteset kellett mutatni a győzelemhez. A folklór stílus lényegében a Közel-Kelet néptáncainak színpadra írt formája, aminek a hiteles előadásához teljesen rá kell hangolódni az adott nép életérzésére és hogy mit szeretnének kifejezni a táncukkal. ha viszont ez sikerül, elképesztő, katartikus élményt tud nyújtani az előadónak és a közönségnek is! Végül pedig a show, a legszerteágazóbb, legmodernebb kategória. Ahol mindenki valami újat, formabontót, látványosat alkot – ám hitelesnek is kell lenni a sikerhez. Számomra különösen nagy élmény volt egyszerre versenyezni mindhárom stílusban, hiszen az életnek három nagyon fontos területét látom bennük: a tradíciókat, a klasszikus szépséget és a teljesen modern nőiséget. Eljutottunk egy olyan szintre, ahol már nem az a fontos, sikerül-e helyesen megcsinálni egy mozdulatot – hiszen az már a kvalifikációs versenyek során elvárás. Ezen a versenyen produkciót kell nyújtani. Érzelmekkel, energiával, őszinteséggel. Igazi öröm volt nézni a többi táncost, az elhivatottságot, a szenvedélyt. Ezt az érzést kerestem, mikor neveztem a versenyre.

Mit jelent az eredmény szakmai és személyes szempontból számodra?

Hatalmas elismerés, hogy mindhárom kategóriában a legjobbnak járó díjat vehettem át, ez magyar versenyzőnek még nem sikerült a verseny történetében. Leírhatatlan. Fel sem fogtam igazán, mi történik, míg nagyapám telefonon meg nem kérdezte: „És milyen érzés, mikor neked szól a Himnusz?” – akkor értettem meg ennek a versenynek a súlyát.
Természetesen közel sem egy út vége ez. Sokkal inkább egy izgalmas, új korszak kezdete. Nem érzem, hogy megnyugodhatnék abban, amit elértem, hiszen vallom, hogy csak a folyamatos fejlődésben, haladásban lehet a jövőnk. Szeretném továbbadni a tudásomat, ám nem csak tánctechnikai oldalról, hanem egy sokkal érzékenyebb, különlegesebb megközelítésből is: szeretném a táncosok kezébe adni a saját és a közönségük érzelmeit és megmutatni, mennyi csodás dologra képesek vele.

H+

Facebook

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here

*

code

öt × 1 =