Mi is a közösségi szolgálat? Szerintem a dolog kitalálóját egy „nagyobb” és „hatalmasabb” cél vezérelte, mi szerint a gyerekek hasznos tapasztalatokat szerezhetnek, és közben segíthetnek másokon/másoknak, úgy hogy közben ők is fejlődhetnek emberileg és fejben is.
Azt is gondolom, mindenki tudja, hogy ennek van egy hivatalosabb, szárazabb verziója is, amit viszont nem sokan olvashattak el. A köznevelési döntéshozók úgy gondolták, hogy a korábbinál nagyobb figyelmet fordít a nevelésre, ezért tegyük össze a kezeinket és köszönjük is meg ezt nekik! Ez pedig:
„Szociális, környezetvédelmi, a tanuló helyi közösségének javát szolgáló, szervezett keretek között folytatott, anyagi érdektől független, egyéni vagy csoportos tevékenység és annak pedagógiai feldolgozása.”
Ez szerintem mind szép és jó.
Az ötlet maga zseniális!
Ezért az összetett kezemet most őszinte tapsra nyitnám, ha lehet. Mert melyik szülő vagy pedagógus ne örülne annak, hogy a kis gyerkőcök próbálgatják a szárnyaikat és közben megismerik a kinti vad világot? Belekóstolnak az élet másik oldalába, ahol bizony munka van és csak is az. Esetleg tudna nekem mondani valaki olyan szervezetet, ami nem örül egy kis szívességnek? Ami számukra teljesen ingyenes, csak néhány papírral kell adminisztrációs harcot küzdeni, de összességében olyan munkaerőhöz jutnak, amely segít nekik a mindennapokban. Az is jó benne, hogy érzelmileg fejlődhetünk, mert vannak olyan „munkák” is, ahol csupán a kommunikációt gyakorolhatják olyan emberekkel, akiknek viszont ez nem gyakran adatik meg. Ez pedig hatalmas segítség, például az idősebbeknek – de még oldalakon keresztül sorolhatnám az érveket a közösségi munka mellett és nem hiszem, hogy ez elbírna ennyi nyomdafestéket.
Akkor miért is akarok belekötni ebbe?
Mondandómat és véleményemet ezzel kapcsolatban tapasztalataimmal, mások beszámolója és látásmódja alapján támasztanám alá. Még mindig a szemem előtt van a kép, mikor az osztályfőnököm a középiskolás perceim első néhány pillanatában már rögtön adogatta nekünk az instrukciókat, hogy mit és hogyan kell majd csinálnunk érettségiig, a közösségi szolgálatokkal. Tisztán látom azt is, ahogy az osztálytársaim egy része reagált erre.
Körülnéztem és csak fancsali, unott arcok pislogtak vissza rám.
Talán azon is fontos lenne elgondolkodni, hogy ez miért is van? Lusták a diákok? Gyerekek még és nem értik meg hogy ez mennyire jó? Sajnos el kell hogy áruljam a titkot: ez nem egészen így van. Illetve csak részben. Mert ott van az a dolog is, hogy sok diák kifejezetten élvezte a közösségi szolgálatokat, pedig ők se vártak ettől sok mindent. Hiszen ha valakinek muszájból kell csinálnia valamit, az már bőven nem a közösségért végzett munka, e miatt sokan csak azért csinálják, hogy meg legyen az érettségiig az az 50 óra. Valahol nem csak a gyerekek tehetnek erről, hiába akarjuk rájuk fogni. Igen, ott van minden tinédzserben a lustaság, de miért van az, hogy valaki lehurrogja ezt az egészet és fölöslegesnek tartja?
Szerintem ez mind nevelés, környezet és persze az adott illető jellemének a kérdése. Ha körbe nézünk, az olyan emberek, akik otthon mindent megkaptak és soha nem kellett semmiért a kisujjukat sem mozdítani, azok az ilyen helyzeteket inkább messziről elkerülik. Éppen ezért nagyon kevés lelkes diákkal tudtam megosztani az örömöm, hogy végre elmehetünk és kipróbálhatunk bizonyos dolgokat.
Mert valljuk be, a közösségi szolgálatok nagy része a diákokat nem érdekli. És nem is nagyon tudtak nekünk olyat felmutatni, ami kifejezetten diák centrikus lenne.
Szám szerint körülbelül húsz ismerősömet kérdeztem meg ezzel kapcsolatban, ezek között szerepeltek olyan emberek is, akik pedagógus szemmel és szülő szemmel is megtapasztalják ennek a pozitív és negatív hatásait. A diákok nagy részétől, akikkel valaha beszéltem erről, még sem azt mondták, hogy ez f***ság és lusták lennének bármit csinálni. Persze volt olyan is, aki csak annyit mondott, hogy
nem értem miért kell ilyet a diákokra erőltetni, a fele úgy is ellógja az 50 órát, ha tudja.
De még is hallottam ilyeneket is:
Alapvetően egy nagyon jó ötlet, érdemes végig csinálni, bár egy két dolog rosszul van kivitelezve.
Én pedig kíváncsian kérdeztem rá, hogy pontosan mire is gondolnak.
Annyiban rossz, hogy meg van adva hány órát KELL teljesítened, mert muszájból nem jó segíteni.
Néhány dolgot máshogy kellene megszervezni, például több alkalmat és munkát kellene biztosítani, hogy lehetőségünk legyen rájuk elmenni.
Volt egy két hely, ahol nem igazán kezeltek emberként, de összességében hasznos
Jobb lenne, ha több cuccról lennénk értesítve, amik később tényleg segítenek is minket. Meg mi is segítünk.
Habár a program jó szándékon alapszik, még sem a legjobb a kivitelezése. Sokan használják ki a diákokat. Közösségi órákkal fizetik az önös érdekből végzendő munkát melyért más pénzt kapna.
Akkor lenne értelme a segítségnek, ha nem kötelező jelleggel kéne elvégezned, ha nem saját magad jellemének építéséért és azért, hogy tapasztalj. A program lényege is ez lenne. Az, akit ez valójában is érdekel az nem áll meg 50 óránál, ha ez papíron nincs is dokumentálva.
Nem akarom, hogy odáig jussunk, hogy már az 50 óra is egy bélyeg legyen, amit össze-vissza nyomkodunk másokra. Ha valakinek nincs meg az 50 órája, ő attól még nem lesz kevesebb és senki sem lesz több annál, ha már rég teljesítette. Viszont rengeteget fejlődhet emberileg, ha tényleg jó szívvel áll neki és segíteni szeretne, nem pedig a lapot legyezgetni másoknak, hogy mikor írják már neki alá és mehet haza. Mert igen, ez így tényleg „f***ság” és igen, így valóban semmi értelme.
Ha a KÖTELEZŐ szó pedig elveszne, valahol talán mindenkinek jobb lenne.
Jobb lenne azoknak, akiket ez igazán soha nem is érdekelt és valószínűleg soha nem is fogja. Könnyebb lenne a szervezeteknek, akik ezzel dolgoznak, és akik fogadnak diákokat, mert olyan emberekhez érnének csak el, akik SEGÍTENI szeretnének. Nem mondom, hogy töröljük el az órákat, had maradjon plusz pont.
Legyen az a motiváció! 🙂
