Hölgyek, bútorok, fotók és kósza gondolatok címmel hallgathattuk meg Torjay Valter művészettörténész fotótörténeti előadását a Berzsenyi Dániel Könyvtár helytörténeti klubjában. A sok újdonságot közlő előadásból azt is megtudhattuk, hogyan vétették le magukat a szombathelyi polgárok az 1900-as évek fordulóján.

A finisszázsához érkező Spiegler Tibor fotógyűjteményéből készült női portréfotó kiállítás, kísérő programja az Életünk folyóirat 2017/3-as lapszámbemutatóval egybekötött kerekasztal beszélgetés volt. Bokányi Péter szerkesztő beszélgetett Merklin Tímea újságíróval, valamint Némethné Ódor Edittel az SZOSZSZC Oladi Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája igazgatóhelyettesével.

Az egyedi portréfotókból álló kollekció sikertényezője, a kiállításban szereplő személyek anonimitása, amely a látogatóban borzasztó kíváncsiságot ébreszt. Tudni szeretnénk mikor, hol, milyen apropóból készültek a felvételek. Ezeken a képeken egytől egyik valaha volt családok, személyek portréi láthatóak, amelyek akár a saját családunk féltve őrizgetett albumából is előkerülhettek volna. A könyvtárban található kiállítás és az ott teremtett közvetlen légkör, közel hozza a látogatót a képen szereplő személyekhez. A fotográfus alkotásán keresztül – megfelelő szakmai tolmácsolásban – elmerülhetünk múltunkban, helytörténetünkben.

Természetesen a Berzsenyi Dániel Könyvtár helytörténeti klubja ehhez kiváló fórumot teremtett, olyan hívogató személyiségekkel, mint Spiegler Tibor, Torjay Valter, Némethné Ódor Edit.

Az előadások hallatán, ha nem is tudjuk, név szerint ki szerepel a képen, azt azonban most már pontosan tudjuk, hogy milyen divatirányzatok, történelmi események, technikai sajátosságok vették körül a kor emberét.

Torjay Valter művészettörténész a szakmai teljesség igényével és helyenként humoros megvilágításba helyezve elemezte a már korábban bemutatott hölgyekről készült fotográfiákat.

Művészettörténeti és fotótörténeti aspektusból vizsgálódva fontossá válnak a képeken látható bútorok, előtérbe kerülnek a hátterek, szőnyegek, díszletek és maga a technika, mellyel azok készülhettek. Apró részletek, melyekből következtetni lehet hol, melyik fotográfus műhelyében készült a felvétel.

Torjay Valter elmondása szerint 1860-1930-as években Szombathely fotónagyhatalomnak számított, mégpedig azért, mert három-négy világszínvonalú fotográfus is működött a multinacionális városban. A kiállításban szereplő fényképek nagy része a híres Knebel fényirdában készültek.

A vizsgált korszakban a Dunántúl legnevesebb fényképészei a Knebelek voltak.

Knebel Ferenc 1867-ben létesített műtermet Szombathelyen. Tudása, tehetsége elismeréseként képeivel sorra nyerte a különféle díjakat 1872-1875 között a bécsi, párizsi, müncheni kiállításokon. Munkájával kiérdemelte a császári és királyi udvari kitüntető címet. Az 1860-as években az Óperint utcában működő műhelyben gazdag ornamentikával díszített neobarokk fotel, valamint festményszerű háttér várta a fotózkodni vágyókat. Knebel Ferenc kivételes fotográfusi tehetségét bizonyítja a korai felvételeken megjelenő beszédes arckifejezés és a mosoly rögzítése. A felvételek pillanatnyisága teszi igazán egyedivé és fantasztikussá ezeket a kor divatjának megfelelő egészalakos képeket. Mesterségét gyermekei folytatták. Knebel Jenő 1885-1935-ig örökítette meg vas megye polgárainak életeseményeihez fűződő momentumait a születéstől a halálig. Knebel Jenő idejében már a félalakos mellkép válik divatossá, melyet vizitkártyaként használtak a polgárok, így érthető, hogy minden hölgy a legszebb ruhájában, frizurájával kívánt megjelenni ezeken a kópiákon. A hölgyek imádják, ha fotózzák őket és ez látható is a képeken. Továbbra is jellemző a pillanat megörökítése. A 80-as években egyre inkább tért hódít az amatőr fotózás. A műtermi fotókon a szabad természet imitálása válik divatossá, ezzel párhuzamosan a mellkép továbbra is nagyon divatos. A fényképész família több ezer fotón át örökítette meg kora társadalmának legkülönbözőbb rétegeit.

Torjay Valter lezárásként elmondta, hogy az utóbbi idők kutatói aktivitása ellenére, egy-két tanulmánytól eltekintve, az első osztályú szombathelyi fotográfiáról nem született átfogó szakirodalom.

A borzasztóan sok kihívást rejtő munka, tehát még a jövő nemzedékére vár.

Bár a portréfotó kiállítás végéhez ért, a könyvtár őrző funkciójának is eleget tett. Az Életünk különszámban, Egyszervolt nőiség – békebeli képeken címmel olvasható Merklin Tímea újságíró kultúrutazásának tapasztalatai. Az interjúsorozat tulajdonképpen értékes gondolatok, asszociációk gyűjteménye, a békebeli időket idéző portréfotókról, a gyűjtőtől, a divattörténésztől, művészettörténésztől, a fotóművésztől, a színművésztől és az irodalomtörténésztől. Ha a rendezvény végén megvásároltuk a 2017/3-as számot, akkor folyóiratba zárva elhelyezhetünk könyvespolcunkon egy részletet, a korabeli nők szereplehetőségeinek változásait tükröző portréfotókból és a fotók kapcsán született kiállításból. Néha napján újra fellapozva, rácsodálkozhatunk milyen értékes és teremtő erejű a többaspektusú szemlélődés világa.

Spiegler-Kutasi Nikoletta
(cikk/fotó)

Facebook

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here

*

code

négy × három =