Aki ismeri a Bánk bán című klasszikus dráma történetét, az vélhetően meg tudja nevezni a magyar középkori történelem leghíresebb uralkodónéját is.

Bár Katona József műve inkább a 19. századi hazafias elvárásoknak felelt meg a német származású – azaz korabeli meggyőződés szerint magyargyűlölő, idegen, elnyomó – királyné és udvartartása megjelenítésével, Gertrúd rövid élete valóban nem illett tündérmesébe.
Gertrud von Andechs-Meran a bajor Andechs várában született a merániai herceg gyermekeként. A hercegi pár leányai híres szépségek voltak: Ágnes, Hedvig és Gertrúd számára könnyedén találtak nemesi származású hitvest. Ágnes francia királyné, Hedvig lengyel fejedelemné lett.
(www.medieval.eu/gertrude-of-merania)
Gertrúd 16-18 éves kora körül lett a nála kb. 8 évvel idősebb András herceg felesége, akit néhány évvel később, 1205-ben magyar királlyá koronáztak. A házasság jól sikerült, az uralkodópár kapcsolata harmonikus volt és II.András politikájában az évek múlásával felesége egyre növekvő befolyását vélték felfedezni. Gertrúd valóban határozott, uralkodásra termett nő lehetett, aki szívesen vett részt a politikában és támogatta férjét az uralkodói teendőkben.
II.András (www.findagrave.com)
 A magyar főurak szemében idegen Gertrúd rokonai és a bajor nemesség azonban tömegével kapta a vezető pozíciókat, birtokokat; testvére, Berthold pedig mindössze 25 évesen kalocsai érsek lett. A magyar nemesek egyre fokozódó elégedetlensége belviszályban bontakozott ki és a bűnbak szerepét a királyné töltötte be.
(wikipedia.com)
Gertrúd házassága évei alatt 5 gyermeknek adott életet: Mária, később bolgár cárné, András és Kálmán (idővel mindketten halicsi királyok), a későbbi IV.Béla magyar király és a híres Árpád-házi Szent Erzsébet édesanyja volt. IV.Béla révén Árpád-házi Szent Margit és Szent Kinga is az ő unokái voltak. A királyné szerető és gondoskodó édesanya volt, gyermekei a krónikák szerint szeretettel gondoltak és emlékeztek rá.
Laborfalvi Róza, mint Gertrúd, a Bánk bán című drámában (wikipedia.com)
A királyi pár uralkodásának 8. évében, 1213-ban a főurak megelégelték az aktuális belpolitikai helyzetet: II.András  magyarok számára előnytelen döntéseit, Gertrúd vélt befolyását és Merániai Berthold gyors egyházi felemelkedését. Összeesküvést szerveztek, majd Péter csanádi ispán, továbbá – állítólag – Bánk (akkor már épp nem bán, hanem nádor) és veje vezetésével támadásba lendültek.
Ekkor született János esztergomi érsek legendás, kétértelmű levele a merénylet tervével kapcsolatban: “A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem”. A híressé vált mondat latin eredetije korabeli egyházi forrásokban jelent meg először és a 16. században az angol drámaíró, Christopher Marlowe is felhasználta egyik művében.
II.András és Gertrúd lóháton (geni.com)
1213 szeptemberében tehát, amíg a király halicsi hadjáratát folytatta, Gertrúd királyné VI.Lipót osztrák herceget látta vendégül egy pilisi vadászaton. A fennmaradt források alapján szeptember 28-án az erdőben, a vadászat alkalmából felállított sátorban a magyarok gyakorlatilag lekaszabolták a még csak 28 éves királynét és kíséretének legtöbb tagját. Állítólag először karjait, majd fejét is levágták, számtalan szúrt és vágott seb borította testét. Lipót herceg és Berthold érsek, valamint a gyermek András és Kálmán hercegek is szerencsésen elmenekültek a mészárlás helyszínéről.
Jászai Mari Gertrudisként (www.kulturpart.hu)
A hazatérő király szeretett feleségét a pilisszentkereszti ciszterci apátságban temette el. Gertrúd monumentális márványszarkofágban lelt nyugalomra, amelyet valószínűleg a középkor egyik legismertebb építésze, Villard de Honnecourt készített számára. A királyné 5 gyermekét félárván hagyta. Leánya, Erzsébet még sokáig rémálmokkal küzdött a szörnyű tragédia után.
Gertrúd királyné rekonstruált márványszarkofágja a pilisszentkereszti ciszterci apátság
területén talált szarkofág-töredékek alapján (Gerevich László feltárása)
Hankó Ildikó Királyaink tömegsírban – Magyar Ház, 2004
Az összeesküvők sorsát illetően Péter ispán járt a legrosszabbul, II.András karóba húzatta, egyes források szerint néhány támogatója is hasonlóan járt, de nagymértékű megtorlásra nem került sor. András talán nem vette elég komolyan, határozatlan és bosszúra alkalmatlan uralkodó volt.
Bánk, aki – bár pozícióit átmenetileg elveszítette, – pár év múlva ismét bán lett. Vagyonát csak IV.Béla koboztatta el másfél évtizeddel később, aki haragudott apjára a megtorlatlan merénylet miatt. Bánk konkrét szerepe a gyilkosságban azóta sem tisztázott; a felesége meggyalázásáért bosszút álló nemesúr története vélhetően csak legenda.
Gertrúd nyughelye, a pilisszentkereszti kolostor ma látható maradványai (karpatutak3.blogspot.com)
II.András két évvel Gertrúd halála után újra megnősült, a befolyásos francia család tagját, a szelíd és kedves természetű Courtenay Jolánt vette feleségül. Gertrúd ezek után lassan, de biztosan a magyar történelem egyik leggyűlöltebb női alakjává és az idegen elnyomás szimbólumává vált.

Felhasznált forrás:

Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet a külhoni elbeszélő forrásokban. In: Történelmi Szemle 51 (2009) 155–193.

Hankó Ildikó: Királyaink tömegsírban, A magyar királysírok sorsa Géza fejedelemtől Szapolyai Jánosig. Magyar Ház, 2004.

https://archeologia.hu/ii-andras-a-perelt-kiralysir

Facebook

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here

*

code

2 × 1 =