KOR-SZELLEM 3.: Egy ravasz ötlet – Szent Márton pannonhalmi születéshely-legendájának kialakulásáról (2.rész)

0

KOR-SZELLEM rovatunk harmadik részében folytatjuk a Szent Márton és Pannonhalma kapcsolatának legendájáról szóló cikket, a Lapok Szombathely történetéből című folyóirat 2002./110. számából.  

De aligha hihetjük, hogy egy  ilyen képzetkör kialakulásának és meggyökeresedésének csak a naiv hit, a vélt névazonosság felismerése fölötti jámbor öröm lehetett az oka. Van komolyabb – mondhatni nyugodtan: halálosan komoly – magyarázat is.

A pannonhalmi apátság birtokainak eme nagy összeírását a legújabb kutatás 1238-ra keltezi (SOLYMOSI 1996). A teljes körű birtoklajstrom minden értéket és jövedelmet tartalmaz, ami fölött a klastrom ekkor rendelkezhetett. Az adatok impozánsak, Solymosi összesítése szerint Pannonhalma tíz vármegyében, 91 birtoktest, összesen  2243 mansio – ja (háznép) fölött, illetve ezek adója, szolgáltatásai fölött rendelkezett. Az összeírást vezető személy,  Albeus  mester maga is jeles személyisége korának, jogász, birtokjogi szakértő , aki közvetlenül az 1235-ben trónra lépő IV. Béla királytól kap megbízatást a feladat elvégzésére .Személyében nemcsak a jogtudó felső papság egyik kiváló személyiségét ismerhetjük meg, hanem a magyar egyház diplomatáját, aki Rómában jár követségben, illetve azon főpapok egyikét is, akik 1241-ben a Sajó menti csatában fegyverrel a kézben esnek el.

Vajon mi indokolhatta e különleges összeírás  elrendelését ? Komolyabb oka kellett  hogy legyen, mint egy egyszerű vagyonfelmérés, az új király kancelláriája elé terjesztendő, megerősítésre váró birtoklista összeállítása.

Úgy tűnik, a válasz nyilvánvaló. 1223 – az Azovi –tenger közelében az orosz – kun sereg döntő vereséget szenvedett a mongoloktól. Ettől fogva Európa fejedelmi udvarai egyre jobban figyelnek Kelet felé, egyre több követség járja meg a Volgáig terjedő sztyeppét, hogy hírt hozzanak a Pokol Népe, a tartaroi ,azaz  az általunk is tatároknak nevezett mongolok katonai terjeszkedéséről.

Ebben a nagy nemzetközi diplomáciai folyamatban a magyar királyság, személyesen Béla ifjabb király, vezető szerepet játszott. A  kunországi térítés, majd a konkrét diplomáciai érintkezés Béla műve volt :ő indítja útnak 1232 –ben Ottó domonkos fráter és három társát  Keletre, majd az egyedül és halálos betegen hazatérő  Ottó halála után 1235 –ben Julianus barátot és három kísérőjét.

1235, Julianus barát első útjának kezdő éve .Ugyanekkor veszi át IV.Béla apja trónját és  – nyilván nem véletlenül – ugyanez évben kapja meg Albeus mester a megbízatást Béla királytól a pannonhalmi birtokok összeírására. Csoda volna, ha ez a három esemény nem függene össze egymással.

Ha valahol, akkor a középkori Magyarország szellemi központjaiban: Esztergomban, Székesfehérváron és természetesen a Szent Márton –hegyi kolostorban tudtak róla, milyen nagy  baj készül . A  nagybetegen hazatérő Ottó frátertől származó hírek bizonyára napokon belül jutottak el Magyarország valamennyi fontosabb kolostorába, Szent Márton hegyére is, ugyanígy értesültek Julianus és társai útnak indulásáról , majd 1236 –os  visszatértéről. E küldetésről maga Julianus tett jelentést Rómában IX. Gergely  pápának . Nehéz volna elképzelni , hogy e küldöttségnek ne lett volna legalább egy bencés tagja a Szent Hegy-i monostorból . – Rómában pedig minden információ összegyűlt.

Így tehát mind a magyar udvar, mind maguk a Szent Márton – hegyi atyák tudatában voltak : a viharként érkező mongol lovasság ellen csak a hegytetőre épült, kőfalakkal védett várak nyújthatnak majd biztonságot. De az építkezéshez nagyon sok pénz, nagyon sok szerszám, nagyon  sok  gyalog  és igás robot-nap kellett. Ezért kellett összeírni minden jószágot ! Ezért kellett leltárt készíteni – földi javakról, hogy legyen majd , hol és mivel megvédeni a lelki és szellemi kincseket. – Mint a későbbi események bebizonyították: Pannonhalmát nem foglalták el a mongol seregek…!

Az Albeus mester irányította nagy birtokfelmérés nyilvánvalóan ennek a védelemre való felkészülésnek a része volt. A monostor hivatalaiban tudták, honnan mit követelhetnek. –De másra is szükség volt . Arra a szellemi erőre, amit egy ilyen helyzetben a Rend nagy szentjének születéshelye, mint karizma jelenthetett. A nyitrai főesperesnek talán ezért tárták fel a – ’dicitur’ a Villibald dombja alatt fekvő Ruozd nevének megsejtett titkát….

A legenda születését tehát nem valami egyszerű anyagi érdek motiválta.

Megerősíti ezt a gondolatmenetet az Albeus-féle összeírás keletkezéséhez közeli időpontba hamisított küszini     (Güssing,   Németújvár)   alapítólevél egyik mondatának egyedülálló megfogalmazása is. Ebben az esetben arról van szó, hogy az 1157-re keltezett, de az 1230  és 1240 között átírt (hamisított) oklevél a nagyobbik István- legenda egyik mondatát fogalmazza át a következőképpen : a  güssingi  monostor a „Magyarország ( Pannonia) Szent Hegyén” álló apátság irányítása alá rendeltetik, „annak a helynek tiszteletreméltó  és szent volta miatt, valamint Szent Márton pártfogása (patrocinium) miatt, akinek születése az azon a helyen elterülő Pannoniát dicsfénybe vonja.” Pannonia itt kétség  kívül az ország egészét jelenti, de nem lehet véletlen, hogy az országot és a pannonhalmi apátság dombját a nagy katonaszent védelme óvta (gloriatur) a várható katonai vésztől .

Kíséreljük meg tehát összefoglalni az elmondottakat.

  1. Szent Márton kétségkívül Szombathelyen Savariában született.
  2. Az első magyarországi  bencés kolostor különös tiszteletben részesítette a Pannoniában született Szent Mártont.
  3. Pannonia Szent Hegyén , azaz Szent Márton dombján, a mai Pannonhalmán a kolostor alapítása óta keresték az ország szülötte és a monostor közötti kapcsolatok lehetséges nyomait.
  4. A mongol veszély megerősödése, az ország védelmének reális igénye szükségessé tette Szent Márton hegyének megerősítését.
  5. Az erődítési munkák anyagi alapjának felmérése – az Albeus-féle összeírás –mellett felmerült a Szent Hegy védelmének szellemi, karizmatikus igénye is.
  6. Ennek  adhatott tápot a domb lábánál fekvő község magyar nevének véletlenszerű kapcsolata az ókori város nevével. -Albeus mester vélhetőleg ennek a kapcsolat – teremtési kísérletnek az első felbukkanását rögzítette, természetesen  a birtokjogi szakember köteles óvatosságával – ’dicitur’- az oklevél bevezető fejezetében.

 A Savaria- Pannonhalma azonosításának  ez a nagyon jó szándékú „hallomásos” információ lehetett az alapja.

[icon name=”icon-info-sign”] Tóth István

A cikk rovatunk következő részében folytatódik.
Köszönjük Dr. Kiss Gábor segítségét!

Újabb irodalom:

KISS-TÓTH-Z.CZIGÁNY 1998

  •  Kiss Gábor – Tóth Endre – Zágorhidi Czigány Balázs: Savaria- Szombathely története.(Főszerk.  Feiszt György) 1. A város alapításától 1526-ig. (Szerk. Engel Pál) Szombathely, 1998. 295 p.

LENGVÁRI 1994

  • Lengvári, István: Debate on the Birthplace  of Saint Martin of Tours . In: What does it mean to be European trough History. (Papers of the ISHA 1993 Annual Conference. Tours France)Leuven, 1994, 63-72.

LENGVÁRI  1997

  • Lengvári, István:Les debats sur le lieu de naissance  de saint Martin de Tours. Apercu historiographi-que. Mémoires de la Sociéte Archéologiqe de Touraine 63 (1997) 291-300. – Részletes bibliográfiával.

LŐRINCZ 2000

  • Lőrincz Zoltán : Szent Márton, Savaria szülötte. – Saint Martin the Son of Savaria. – Sankt Martin der Sohn von Savaria. Szombathely, 2000.175 p.

SOSZTARITS 1992

  • Sosztarits Otto :Hicne natus est? Régészeti adatok Szent Márton savariai  szülőházának legendájához.
  • Lapok Szombathely történetéből  11. Panniculus C/11. Szombathely,1992. – Irodalommal.

TÓTH 1987

  • Tóth István:Ecclesia Sancti Martini in Savaria. Jegyzetek egy két évszázados filológus – vita margójára. Életünk 24 (1987) – 2 167 – 172

TÓTH 1990

  • Tóth Endre: A 4 -8. század i pannoniai kereszténység forrásairól és a leletek forrásértékéről. In: Magyar Egyháztörténeti  Vázlatok 2 (1990) 17 – 33

MÁLYUSZ 1971

  • Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 1971.398 p.

SOLYMOSI 1996

  • Solymosi László: Albeus mester összeírása és a pannonhalmi apátság tatárjárás elötti birtokállománya. – Die Konscription des Magisters Albeus und die Besitzungen der Abtei Pannonhalma vor dem Mongolensturm (1241). In: Mons Sacer I.Szerk. Takács Imre. Pannonhalma, 1996. 515 – 526, 616 – 617.

 

[icon name=”icon-info-sign”] Digitalizálta: Horváth Balázs

Facebook

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here

*

code

4 × három =