A húsvéti ünnepkör hagyományait és kuriózumait mutatja be egy keszthelyi kiállítás

0
Fotó: Balatoni Múzeum Facebook-oldal

Feszületeket ábrázoló türelemüvegek, továbbá százévesnél is régebbi karcolt hímes tojások is láthatók a keszthelyi Balatoni Múzeumban szombaton megnyílt kiállításon, amely a húsvéti ünnepkör zalai jellegzetességeit és kuriózumait tárja a látogatók elé.

A Húsvéti nefelejcs – a tavaszi ünnepkör hagyományai című tárlat a keszthelyi intézmény és a nagykanizsai Thúry György Múzeum együttműködésének eredménye – közölte a megnyitón Balatoni Múzeum igazgatója. Havasi Bálint hozzátette: bár 2013-ban megszűnt a megyei múzeumi szervezet, az egyes kiállítóhelyek szakemberei között megmaradtak a kiváló kapcsolatok.
Száraz Csilla, a nagykanizsai múzeum igazgatója azt is megjegyezte, hogy a közös munka révén lehet mindkét város gyűjteményének fejlődését, tudományos feldolgozását és bemutatását elősegíteni. A Keszthelyen most megnyílt tárlat is először – tavaly húsvétkor – Nagykanizsán volt látható.
Kardos Ferenc néprajzkutató, a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár igazgatóhelyettese felidézte, hogy a húsvét, mint a keresztény egyház talán ma is legnagyobb ünnepe a közösségi terekről mostanra visszahúzódott a családok körébe. A kiállításon is látható, főként a 19-20. század fordulójának idejét idéző tárgyak és fotók még mutatják, hogy akkoriban alapvetően a felekezeti közösségek ünnepe volt a húsvét, amelynek hangsúlyos elemei a templomhoz kötődtek. Mára szinte eltűnt a barátok megajándékozását szolgáló mátkatálak, komatálak cseréje, az ismerkedést, udvarlást segíteni hivatott locsolkodás, vagy akár a hímes tojások szentelése.
A kiállított tárgyakról szólva beszélt arról, hogy egykor a feszületek, szentképek minden ház természetes tartozékai voltak, Zalában az ügyesebb kezűek maguk is faragtak feszületeket, hímeztek húsvéti terítőket, amelyekből egyet-egyet mindig a templomnak adományoztak a felszentelésért “cserébe”.
A hímes tojások készítésének szokásáról a néprajzkutató elmondta: a világmindenséget szimbolizáló tojást a kereszténység előtti időkben faágak, levelek motívumaival díszítették, később a megfelelő technikai tudás birtokában tudták virágdíszekkel, vagy a hímzésekből ismert motívumokkal ékesíteni. Érdekes szokás volt még a közelmúltban is, hogy a keresztszülők és keresztgyerekek, a barátok és barátnők, vagyis a komák és a mátkák csak úgy ajándékozhatták meg egymást, hogy nem volt szabad ugyanannyi darab hímes tojást adniuk, mint amennyit kaptak valakitől – elevenítette fel Kardos Ferenc.

MTI

Facebook

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here

*

code

tíz − kettő =