Rovatunk e részében az 1949. február 23-án létrejött Ikarus Karosszéria- és Járműgyárról ejtünk pár szót, amely igencsak meghatározta a Kádár-korszak tömegközlekedési arculatát.

Az Ikarusok gyártása az ötvenes évek elején az Ikarus 30-as és 60-as típusokkal kezdődött. Az évek elteltével az újabb típusok mellett (Ikarus 630, Ikarus 31) megélénkült a külföldi érdeklődés a buszok iránt, így Egyiptom, Kína és az NDK utcáin is megjelentek a magyar gyártású buszok. A hatvanas években megjelent az első csuklós busz, az Ikarus 180-as, valamint az évtized végén jelent meg az Ikarus 200-as buszcsalád, melynek példányai a mai napig számtalan helyen előfordulnak a hazai buszközlekedésben.
A hetvenes években két buszkiállításon is remekeltek a gyár buszai, több nyugati céget maga mögé utasított az Ikarus 250-es luxusbusz. Már ebben az évtizedben kifejlesztették az alacsony padlós Ikarus 400-as buszcsaládot, ám a vezetés a 200-as széria gyártását látta szükségesnek – így ez lett a későbbi veszte a gyárnak.

A rendszerváltás után az Ikarus elvesztette korábbi piacait, így egyre kevesebb buszt tudott exportálni, emellett a fejlesztések híján a nagy, nyugati gyártók kerültek előnyös helyzetbe a piacon. A korábban a világ negyedik legnagyobb autóbuszgyára fokozatosan tönkrement.  Eközben privatizációs és tulajdonosi viták is gyengítették a vállalatot, amely az egyedi buszgyártásokért alapított leányvállalat, az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár 2007-es csődmenetele után teljesen megszűnt.

Facebook

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here

*

code

5 × három =