Dr. Tatai-Szabó Miklós okleveles gépészmérnök, mérnöktanár fotókiállítása nyílt ma az ELTE SEK Könyvtár és Levéltár rendezésében a Forrásközpont aulájában Barki Katalin köszöntőjével és Benkő Sándor MÚOSZ díjas fotóriporter bevezetőjével.

A fotózás Tatai-Szabó Miklósnak a hobbija, de olyan szinten műveli, hogy érdemes megmutatni a nagyközönségnek. Kiállítása megnyitóján a gépészmérnök hallgatók töltötték meg az aulát.

Benkő Sándor elmondta: manapság megszaporodtak a fotókiállítások, ami annak is köszönhető, hogy bennünk van az egészséges exhibicionizmus vágya, hogy megosszuk mással is azt, amit mi láttunk, tapasztaltunk. Ma már megfizethető áron hozzá lehet jutni a digitális fényképező gépekhez, amik aztán elvégzik a munka egy részét. Akinek eddig nem volt lehetősége fotózni, annak most kitárulkozott a világ, és sok tehetséget hozott a felszínre. Tatai Szabó Miklós azt írja magáról, hogy a hetvenes években kezdett el fotózni a Műegyetemi Fotókörben. Ennek kimondottan örülök. Nagyon örülök annak, hogy Miklós ismeri a fényképkidolgozás hagyományos fortélyait. Talán még emlékszik a sötétkamra savanyú, fixírszagú homályára, amiben születtek a csodák. Akkor még nem lehetett egy gombbal azonnal visszanézni, hogy mit alkottunk. Nem lehetett azonnal tudni azt, hogy kép készült-e, vagy alkotás, vagy egyszerűen csak egy felejthető pixelhalmaz. Az sem volt mindegy, hogy mennyi képet készítettünk. A nyersanyag ára, fizikai véges határa meghatározta az expozíciók mennyiségét. Sokkal tudatosabban kellet fotózni. Minden egyes exponálást meg kellett gondolni, és a racionalitás és a gondolat szárnyalása közti libikókán egyensúlyozva a legoptimálisabb, legalkalmasabb pillanatban megnyomni a gombot – mondta Benkő Sándor.

Szabó Miklós képein látszik, hogy nem csupán exponált, hanem meg is dolgozott a képért. Látszik, hogy a kompozíció sikeréért várt, türelmes volt, a gép helyének változtatásával átrendezte a képet. Megvárta, ameddig az árnyék a megfelelő, általa elképzelt mértékig kúszott be a képbe. Szeret ablakokat fotózni, szeret ablakokon átnézni, mintegy jelezve ezzel, hogy az ő szemüvegén keresztül láttatja a világot. A természet közeli ábrázolásához sem elég csak nekiállni és fényképezni. Nagyon fontos a virágot, a bogarat megfelelően komponálni, és a megfelelő világítás sem mellékes, nem beszélve a pillanatról, amit, ha elszalasztunk, már nem tér vissza soha, csak hasonlót kaphatunk, ami másoknak tetszhet, de minket, fotósokat bosszant az elszalasztott pillanat, főleg, ha tudjuk, ez a mi hibánk.

Benkő Sándor fotóriporter kiemelte: Tatai Szabó Miklós műszaki végzettségű, műszaki érdeklődésű ember. Nála érzékelhető az, hogy a hivatás és a hobbi szöges ellentétben van egymással. A napi munkában agyának azt a féltekéjét használja, ami a racionális gondolkodásért felel. Röpködnek a számok, meghatározó a derékszög, a párhuzamos, aztán szabadidejében szabadjára engedi fantáziáját, kíváncsiságát, kreativitását. Előkerül a fényképező gép, és indul a vadászat, ami által a természet nem lesz szegényebb egy fikarcnyival se, mi viszont gazdagabbak leszünk egy élménnyel.

Dr. Tatai Szabó Miklós a megnyitó végén megköszönte az egyetemnek a kiállítási lehetőséget, és elmondta, sokáig csak magának fényképezett, különböző tárhelyeken gyűjtötte a képeit. 2006-ban törte ezt meg az első kiállításával, amelyet a Savaria iskolában rendeztek. Azóta bemutatkozott már más szombathelyi helyszínen, Körmenden, Alsóőrön is. A célja, hogy másoknak is kedvet csináljon a fotózáshoz, hiszen a digitális technika korában annyi mindent lehet csinálni a képekkel: átalakíthatók, változtathatók, érdekessé tehetők, a küldésük, publikálásuk könnyen lehetséges. A mérnök-fotós kifejezetten biztatta a hallgatókat a képekkel való kísérletezésre, az alkotásra.

Merklin Tímea
(szerző/fotó)

Facebook

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here

*

code

4 × 1 =