A tanítók tiszteletére állít fát a Szombathelyi Szépítő Egyesület

0

Az akár -30 fokos hideget és a városi szennyezett levegőt is jól tűrő libaboni cédrus egy 25 éves példányát ültették el nemrég a Szily János-szobor közvetlen szomszédságában. Nem egyszerű parkosításról van szó, hiszen 2014. szeptember 24-től komoly címet kap az örökzöld, méltó emlékéül szolgál a “több mint 1000 éves magyar, és a legalább fél évezredes szombathelyi iskola, valamint az idők folyamán – és ma is – áldozatos munkát végző tanítók, tanárok tiszteletére”.

A fa mellett egy emléktábla is el lesz helyezve a magyar oktatás pár kiemelkedő eseményének – az első iskola, az első írásos emlék szombathelyi iskola létezése, az első ismert tanító és a libanoni cédrus elültetése – dátumával.

A Szombathelyi Szépítő Egyesület szerkesztőségünkbe eljutatott meghívójából még az is kiderül, hogy:

  • a fennmaradt írott források tanúsága szerint az 1490-es években már bizonyosan működött iskola Szombathelyen
  • az emléktábla elkészítésének költségeit (…) határon túli magyar magánszemélyek adományai fedezték
  • [a fa] akár kétezer évig is élő, kultúrában 20–25 m magasra növő, örökzöld fenyőféle

Az egyesület közleménye

Sárközy Csaba, nyugalmazott tanár, 2013-ban a következő javaslattal lépett a nyilvánosság elé: „létesíttessék az iskolaváros Szombathelyen egy emlékhely a több mint 1000 éves magyar, és a legalább fél évezredes szombathelyi iskola, valamint az idők folyamán – és ma is – áldozatos munkát végző tanítók, tanárok tiszteletére”. Felhívásában egy emléktáblával megjelölt fa ültetését indítványozta, kifejtve, hogy a kezdeményezés
célja: „a tudást, a nemzeti hagyományokat átörökítő, anyagi és erkölcsi megbecsülésben csak szóban részesülő óvónők, tanítók, tanárok, professzorok emzetépítő munkája előtti tisztelgés egy olyan közösségi térben, ahol állandóan a lakosság szeme előtt van. Különösen indokolt a mai általános értékválság idején. A »fa« motívum a magyar tárgyi és szellemi néprajz fontos, szakrális alkotóeleme, az állandóság és növekedés jelképe, amely – mint égig érő fa, vagy életfa – összeköti a földi és az égi világot. ” A kezdeményezésről tudomást szerezve a Szombathelyi Szépítő Egyesület az elsők között karolta fel a nemes célkitűzést, tekintettel arra, hogy egyesületünk – amely a napjainkban működő helyi civil szervezetek közül a legrégebbi alapítású – immár 1885 óta fáradozik a városi környezet szebbé tételén, a zöldterületek gyarapításán, az építészeti örökség védelmén, valamint a helyi hagyományok ápolását elősegítő emléktáblák állításán.
Dr. Balogh Lajos botanikus–muzeológus tagtársunk az ültetendő fa nemének meghatározására önálló javaslattal élt, és a Kanitzia című botanikai folyóiratban, 2014-ben napvilágot is látott tanulmányában a legmegfelelőbb választásként a libanoni cédrust (Cedrus libani) ajánlotta az egyesületi vezetőség figyelmébe. A ritka és értékes, ugyanakkor sajátos szimbolikát is hordozó fafaj jellemzéséről a következőket írta: „a világ legszebb, leghosszabb életű és legtöbb kultúrtörténeti hagyományt magán viselő növényei közé tartozik, … akár kétezer évig is élő, kultúrában 20–25 m magasra növő, örökzöld fenyőféle. Koronája fiatalon klasszikus fenyőalakú, idősebb korára boltozatossá szélesedő, légiesen ritkás. A subsp. stenocoma alfaja a subsp. libani tőalfajtól eltérően biztosan télálló, akár a –30ºC-os fagyokat is jól tűri. Fiatalon fényeszöld tűlevelű, majd idősebb korára ezüstszürkévé váló lombkoronájával különösen szép szoliter díszfa, amely jól viseli a városi szennyezett levegőt is. A szent tisztelet övezte fafajok egyikeként világszerte ültetik történelmi emlékhelyek jelölésére. Festői lombkoronájával egyetemes értékeket felemelő,korokat, népeket, kultúrákat, vallásokat, hívőt és nem hívőt összekötő, a legtágabb értelemben vett ökumenét jelképező élőlény. Ázsiai hazájával a Keletet idézi, de a Nyugat is évszázadok óta otthonává lett. Sugárzik belőle a Dél géniusza, a Földköz (Mediterráneum) lehelete. Benne van a Szentföld igézete, a Savaria múltját meghatározó római kor hatása és Szent Márton érzülete is.” A Tanítók fája számára leginkább alkalmas helyszín kiválasztása érdekében Horváth Tibor Antal kutatásai nyomán levéltári adatgyűjtés történt. A fennmaradt írott források tanúsága szerint az 1490-es években már bizonyosan működött iskola Szombathelyen, a ma már nem létező szombathelyi várban, amely az utóbb épült székesegyház környékén állt egykoron. Az iskola püspöki volt, első név szerint ismert tanítója Pápay György, aki 1570-től szerepel az iratokban. A fa elültetésére a fentiek ismeretében a székesegyház közelében kellett méltó helyet találni. A célra a legmegfelelőbbnek – dr. Veres András megyés püspök véleményét is figyelembe véve – a Szily János püspök szobrától délre eső, központi fekvésű terület bizonyult, ahonnan egyrészt remek rálátás nyílik a székesegyházra, másrészt a térséget körülölelik a közelben található régi oktatási intézmények patinás épületei, az egykori szeminárium, a líceum, a városi elemi iskola, valamint a város első gimnáziuma, a mai Smidt Múzeum.
Ez a környék városunkban az oktatás „megszentelt helye”, amelynek mintegy gyújtópontjában található a Tanítók fája számára kiszemelt helyszín. (…) Az előzetes tervek birtokában egyesületünk 2014 tavaszán elindította az emlékhely létrehozásához szükséges eljárást, s egyúttal Szombathely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalához fordult erkölcsi és anyagi támogatást kérve az ügy sikerre juttatásához. A beadvány indoklásában dr. Balogh Lajos kifejtette: „a szombathelyi székesegyház előtti, tágas barokk tér szakrális műemléki környezete, valamint a libanoni cédrusfa különösen méltó kiegészítői lennének egymásnak. Szombathely Megyei Jogú Város egy ilyen fa – mint a Tanítók fája – ideültetésével nem mindennapi élő nevezetességgel gyarapodhatna, illetve büszkélkedhetne az elkövetkezendő évtizedekben és évszázadokban. A szent fának minden idők zarándokai is csodájára járhatnának, védelmében megpihenhetnének.” A városvezetés első pillanattól kezdve a kezdeményezés mellé állt, és – a Városfejlesztési, Üzemeltetési és Környezetvédelmi Bizottság döntése nyomán – a pénzügyi támogatás mellett technikai segítséget is nyújtott, magára vállalva a tekintélyes méretet képviselő 25 éves fa beszerzésének, Szombathelyre szállításának és elültetésének lebonyolítását. Az emléktábla elkészítésének költségeit ugyanakkor határon túli magyar magánszemélyek adományai fedezték. A libanoni cédrus ültetése és az emléktábla elhelyezése a helyi polgárság széles körű és példaértékű összefogásának köszönhetően valósulhatott meg, bizonyságát adva annak, hogy a politikai, felekezeti és világnézeti különbségeket félre téve a ma élő magyarok is tudnak közösen értéket teremteni. Az állíttatók azt remélik, hogy a Tanítók fája méltó emléket állít a város gazdag oktatástörténetének, mindenkori elhivatott tanítóinak és tanárainak, és évszázadok múltán is figyelemfelkeltő jelként szolgál majd a fa árnyékában megpihenőknek.

A Tanítók fáját a 2014. szeptember 24-én, szerdán 16:30-tól kezdődő ünnepségen avatják fel.

tanitokfaja2

H+ információ/SZSZE

[divider]

rendezvenyszhely

Facebook

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here

*

code

tizenkilenc − tizenhárom =