„Nem” vagy „nem” kérdése?  Ez a cikk nem arról fog szólni, hogy szidni fogom a nőtársaimat vagy kifejezetten melléjük állnék. Inkább csak elmondanám, hogy van egy-két olyan dolog, ami tipikus a nőkben, mégsem értjük az általánosítást és felháborítónak tartjuk, ha „hisztis”, „liba” vagy hasonló szavakkal illetnek minket.

Vannak sztereotípiák és érthetetlen számomra, miért kell címkéket ragasztgatni a nőkre, ha az adott tulajdonság férfiakról ugyanúgy elmondható. Ne vegye ezt senki támadásnak, mindenkinek lehet véleménye.

Számos, életkorában, nemében és mentalitásában különböző embert kérdeztem meg, ezzel a kifejezetten „titokzatos” dologgal kapcsolatban, ami nem más, mint a NŐ.  

Milyen sztereotípiákra gondolok?

Sok észrevételt kaptam például azzal kapcsolatban, hogy a nők rengeteget vásárolnak. Nem lehet velük kibírni a „vadászatot” és a férfiak inkább pillanatok alatt kifogást keresnek, hogy ne kelljen elkísérni őket vásárolni, ami várhatóan meghatározhatatlan ideig fog tartani. Ha viszont nemet mondanak, akkor jön a hiszti és a folytonos „a vitákban mindig enyém az utolsó szó és az van, amit én akarok!” – jelenség. A végén – meglepő módon – a férfi felkászálódik és a boldog pár el is indul a csodálatos vásárlókörútra („természetesen” nulla veszekedéssel a kocsiban).

Magától értetődő, hogy a nő sehova nem megy egyedül, mindig kell valaki, aki megállapítja, hogy a karácsonykor felszedett 3 kiló igazán nem látszik és még mindig dögös. De a ruhapróbák közepette a férfinek (ha nem vették el a telefonját, mert – mondván – egész nap azt nyomkodja) akkor is minden percben magára kell erőltetnie a pókerarcot és szemrebbenés nélkül párja szemébe mondani, hogy egészen biztosan jól áll neki az a felső („…csak menjünk már az Isten szerelmére!”). Ezen stresszes pillanatok közben a férfinek arra is ügyelnie kell, hogy még véletlenül se nézze meg egyetlen egy nő hátsó fertályát sem, mert kitör a 3. világháború és összedől a világ (nem azt mondom, hogy a nők állandóan féltékenyek, de hajlamosak vagyunk bolhából gigantikus nagy problémát kreálni tulajdonképpen csak annyival, hogy továbbgondoljuk a dolgot…).

De térjünk is vissza a boltba, ahonnan kilépve még tucatnyi veszekedés és szócsata kezdődik ajtótól a küszöbig. Mert az otthon szent, ott nincs vita. Egy fenét. Ott is kötekszünk, hisztizünk és megannyi megjegyzést teszünk igazából bármire, ami egy nő szemét szúrhatja.

Akkor miért mondom, hogy ezek nagy része sztereotípia?  

Tisztázzuk, hogy egy nő, az nő. És akkor nő, ha úgy is viselkedik, gondolkodik, érez.

Hülyeség? Talán.

Szerény, pici buksim úgy gondolkodik, hogy tudom, nincs mindig igazam. Sőt. Szerintem mindenki tisztában van vele, hogy az esetek többségében a vita felénél rájövünk, hogy hoppá, elképzelhető, hogy most az egyszer nem nekünk van igazunk. Ám ezt beismerni igazán nehéz, és sérti a büszkeségünket, ezért még akaratosabban kapaszkodunk a saját állításunkba. Na de büszkeség? Kedves pasik, nem ismerős ez valahonnan? Nem csak mi, szőke házisárkányok tudunk értelmetlen hisztibe belefolyni… Ha elismeritek, ha nem, képesek vagytok akár órákig durcizni, mint egy nő…ha nem jobban.

Beleköttök a vásárlási mániába, a házi kosztba, „…minek kell ez, minek kell az…ez egyáltalán mire jó?…” stb.

És láttatok már féltékeny pasit? Én igen. Ijesztő.  

Az idők kezdete óta úgy működünk, hogy a nők agya mindent, de mindent továbbgondol, kielemez, és ezt emocionális tettek követik. A férfiak kicsit megfontoltabbak, de ők is ugyanakkora erővel képesek a falnak rohanni. Gondolkodunk, de ösztönösen cselekszünk. Akkor hogy is van ez?  

Mindkét nem csak azt hajtogatja, hogy:  

„Ahol nő van, ott a probléma”

„Ezek a férfiak!”

„Minden nővel csak a baj van.”

„A férfiak elviselhetetlenek!”

„Nő, Jenő, hülye nő”

Előítéleteket táplálunk a másik nem iránt, hiszen különbözőek vagyunk.

Hála istennek! Tényleg vannak tipikus vonások, amiket nem tudunk csak úgy levetkőzni, de a személyiség teszi az embert, nem a pletyka és a bélyegek. Ha valaki féltékeny, az ki fog derülni és ha valaki hisztis, minden bizonnyal észre fogjuk venni, akár nő, akár férfi.

Általánosíthatunk, mert többségében igaz, de felesleges, mert szerintem mindenki találkozott már „kivétellel”.

De ha nem, keresse csak buzgón. Aki keres, az talál. Aki nő az nő. Aki férfi, az pedig férfi.  

Facebook

Szólj hozzá!

Please enter your comment!
Please enter your name here

*

code

három × kettő =