Talán ez az első év, mikor a legfontosabb odafigyelnünk a barátainkra és magunkra. Annyi minden történt, annyi minden kérdéses. Július 30. a barátainkról szól és rólunk. Arról mit jelent számunkra ez az egyszerű szó, amolyan „mindenkinek is az évfordulója”.
2011. július 30–án elfogadták az ENSZ–ben világnapként. Azóta pedig az internet segítségével futótűzként terjedt el, közben mégis mintha elfelejtettük volna valójában miért is fontos ez. Persze azt se feledjük el, hogy ez is, hasonlóan a valentin naphoz nem csak egy napos ünneplés és öröm, hanem egész éves „munka” és „figyelem”.
Benedek Elek: A jó barátok
Nem félek én, bármerre járjak,
Ha velem jön e kedves állat.
Szívem nyugodt, hogyha őt látom,
Ő az én leghívebb barátom,
Kedves barátom.
Erdőt, mezőt vele bolyongom,
Vele játszom, ha nincs más dolgom.
Hozzám simul, ha bús a kedvem,
Csuda-e, hogyha megszerettem?
Úgy megszerettem!
Miért fontos, hogy oda figyeljünk szeretteinkre?
Az egyetlen fix pont az életünkben a családunkon kívül, a barátaink. A különbség köztük jelentős, hisz a családunkat nem mi választjuk. Azokat annál inkább kik vegyenek minket körbe az osztályteremben, a munkahelyen vagy bárhol máshol. Megfoghatatlan dolog ez, még is igazán tartós és erős tud lenni, ha oda figyelnek rá. Mindenkinek mást jelent, valahol még is mindenkinek ugyan az. Ha már úgyis ennyire reklámozzák a Friends sorozat reunion epizódját, idéznék tőlük pár sort:
Egy barát lehet segítőkész:
„Az igazi barát az, akivel megoszthatod örömöd és bánatod, és akivel a legjelentéktelenebb dolgoknak is együtt tudtok örülni.”
Olykor lehet más programot választ:
“- Hé Phoebe, akarsz segíteni?
– Segítenék… de nem akarok!”“Hadd gondoljam át… Ohh, nem, nem érdekel.”
Néha egy baráti körön belül, kialakulhat versengés, titkolózás:
“Nem tudják, hogy mi tudjuk, hogy ők tudják, hogy mi tudjuk!”
Talán épp ez a csodálatos benne:
„Valamiről azt hiszed, sosem történhet meg, aztán megtörténik, és már nem vágysz semmi másra.”
Figyeljünk oda a barátainkra, mert minden megjegyzésért, amit tesznek, nekünk akarnak jót. Mert minden beszólás egyfajta féltés. Ők tényleg arra törekednek, hogy boldogok legyünk. Ott vannak mellettünk, akkor is, ha tisztában vannak vele, hogy ezért igazából mi vagyunk felelősek. Nem ítélkeznek és őszintén, minket szeretnek, nem az illúziót rólunk. Kitartanak mellettünk, még ha veszekedtük is DE persze rengeteg veszekedés, dobálózás előfordulhat. A szép az egészben, hogy valahogy még is fél szavakból meg lehet beszélni bármit. Cikkem végére pedig egy számomra nagyon kedves idézetet tennék, ami biztos vagyok benne, hogy mindenkinek ismerős lesz.
Gondolkodjunk el rajta:
„Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…”
Antoine de Saint-Exupéry: A Kis Herceg
Takács Flóra
