Mária Valéria, a „magyar gyermek” 1868. április 22-én született Magyarországon, a budai várban Ferenc József osztrák császár és magyar király és Erzsébet királyné utolsó gyermekeként. Mária Valéria különleges szerepet töltött be anyja életében, akitől korábbi gyermekeit bizonyos szempontból elszakították és nevelésükről az akkori udvari etikett hagyományainak megfelelően gondoskodtak. Erzsébet királyné tehát ragaszkodott hozzá, hogy a születésre a bécsi udvartól távol kerüljön sor. A kislány főhercegnőhöz méltó neveltetést kapott, anyja magyarimádata azonban számára túlságosan terhesnek bizonyult, így az „egyetlen”, a „magyar gyermek” sosem tudott azonosulni a magyarsággal és népszerűsége sem érhette utol a magyarok imádott királynéjáét.
A főhercegnő Ferenc Szalvátor főherceg felesége lett 1890-ben, állítólag édesanyja fia, Rudolf halála után ekkor, lánya tiszteletére vetette le utoljára a gyászruhát. Mária Valéria 10 gyermeket szült, életében sokat jótékonykodott. Bár a rossznyelvek szerint Andrássy Gyula gróf és Erzsébet királyné titkos románcának gyümölcse volt, ez valószínűleg csak a fantázia és a romantika kedvelőinek agyszüleménye. A főhercegnő 1924. szeptember 6-án hunyt el Wallsee-ban.
